- Játszunk papír-játékot! - csaptad össze a tenyeredet izgatottan, miközben néhány barátoddal összeültetek egy kis esti soju-zásra. Hatan ültetek egy körben és előtte igazság-bátorságoztatok. Azt viszont meguntátok, már nem volt olyan izgalmas, mint az elején.
- Khm...biztos vagy benne? - kérdezte tőled legjobb barátnőd. Lopva a melletted ülő fiúra pillantottál, Yejun-ra, aki megállás nélkül a soju-s üveg címkéjét babrálta, lehajtott fejjel. Nem igazán volt az a nagy bevállalós típus, így legtöbbször az előző játéknál is az 'igazságot' választotta, bátorság helyett.
Te viszont minden lében kanál voltál és imádtad a kihívásokat, még ha azok kényes helyzetekkel is jártak néha.
- Biztos. - pattantál fel mosolyogva, majd elindultál néhány papírért.
Mikor visszértél, a srácok már elhelyezkedtek, különös módon még Yejun is felemelte a fejét.
- Na gyerekek! Jobbról balra haladunk, okés? - vetted a szádba a papírt, majd leültél. Óvatosan odahajoltál régi cimborádhoz, akivel egyáltalán nem érezted magad zavarban, épp ezért választottad ezt a fajta haladási irányt.
Lassan ment körbe a kör, és a lap egyre kisebbé vált. Mire Yejun-hoz ért, már csak pár centis volt. Elég egyszerűen szedte ki barátja szájából a kicsinyke, nedves papírt, majd feléd fordult. Először lefagyott, ugyanis arcod olyan közel volt az övéhez, hogy mind a ketten kénytelenek voltatok belenézni egymás íriszeibe. Kerek szemekkel próbáltatok lenyugodni kicsit, de képtelen voltál. Közelsége nagy nyelésekre és heves légzésre késztetett, s mikor feléd hajolt, azt hitted...elérkezett végre az a pillanat, amiről olyan sokat álmodoztál. YeJun...végre megcsókol?!
- Gyerünk már, meddig tököltök még? - hajtottak titeket a többiek, miközben kiáltoztak és tapsoltak. Most az egyszer jöttél olyannyira zavarba, hogy arcod elvörösödött és izzadni kezdtél. YeJun végül olyan közel hajolt, hogy szátok összeért. Hirtelen el is felejtetted, hogy mi lenne a feladatod, csak lehunytad a szemeidet és vártad, hogy ajkait még jobban a tiedhez tapassza. De nem ez történt. YeJun ijedt és meglepődött szemekkel húzódott el, majd kiköpte a kis cetlit.
- Yaaa! - visítottak a többiek. - __________!!! Te iszod meg a maradék soju-t. Hajrááá, meg van még a fele. - nevettek a többiek, csak Yejun ült még mindig lefagyva melletted.
Mikor végre észhez tért, megrázta a fejét és tovább tépte a maradék papírt.
Már közel nem volt olyan nagy a szád, mint az előbb, de azért megpróbáltál visszatérni a rendes stílusodhoz.
- Akkor...? Üvegezés, kérdez-felelek? Ki van benne? - kérdezted halkan. Senki nem ellenkezett, amit egy kicsit bántál, de mindegy.
- Kezdek én! - kapott az üveg után az egyik barátod. Jó erősen megforgatta, mire a legjobb barátnőd felé mutatva állt meg. - Oh...____________! Hm...ha választanod kéne, és csak mi hárman, pasik lennénk még a földön...kivel jönnél össze? - kérdezte pajkosan.
- Hát...nem is igazán tudom... - nevetgélt részegesen. - Talán...Yejun-ah-val? Vagy veled? Nem tudom biztosra... - vihogott.
- Én magamra szavazok, ha nem baj... - flörtölt.
- Én jövök. - forgatta meg. Yejun felé állt meg, így Ő készülhetett a kényes kérdésre. Féltél, mi van ha valami olyat kérdeznek tőle, amire a válasza számodra nem lesz kedvező.
Lassan két éve, hogy szerelmes vagyok belé, de ezt eddig még nem mertem bevallani neki. Mindig úgy viselkedtem, mint aki nem érdeklődik iránta, legalábbis...nem annyira, mint amennyire kéne, ha már szerelmes az ember.
- Lássuk csak...mi volt az utolsó dal, amit meghallgattál? - huh, ez nem kényes ...szerencsére.
YeJun elgondolkodott egy kicsit, majd halkan és nyugodtan benyögte: - Bang Yong Guk - I remember.
Felkaptam a fejem, majd ránéztem. Legutoljára együtt hallgattuk ezt a számot, a buszmegállóban. Gyanúm be is bizonyosodott, ugyanis Yejun rám nézett és haloványan elmosolyodott.
- Az nem ___________ kedvenc száma? - kérdezte a legjobb barátnőm.
- De... - vágtam rá, majd odaadtam Yejun kezébe az üveget, hogy pörgessen. A nyitott része, most a mellettem ülő srácnál állt meg.
- Öhm... - kezdte Yejun elmélázva. - A barátnődet, ha lenne...képes lennél elhagyni, csak azért, hogy összejöhess egy női idollal?
- Naná. - jellemző! gondoltam. - Én jövök. - pörgette meg.
Sajnálatos módon most felém állt meg. Tudtam, hogy ____________nagyon perverz tud lenni, így nagyot nyeltem és vártam a halálomat.
- Ha azt kérem, hogy csókold meg YeJun-t, megtennéd? - Megállt benne az ütő. Levegőt is alig kaptam, pláne, hogy a nyálamat is félre nyeltem.
- Khm...tessék? - kérdeztem vissza, reméltem, hogy csak rosszul hallok.
- Csókold meg YeJun-ah-t!
- Ya! Ez már nem igazság-bátorság játék...! - szólt közbe Yejun.
- Beszarik vagytok? - cinkeltek minket. - Pedig az előbbi papíros játéknál azt hittem, hogy smaci-csata lesz... - nevetett.
Most mit csináljak??? - kapkodtam ide-oda a tekintetemet.
- Yejun-ah? Meg mered tenni? - húzta fel a szemöldökét az egyik barátunk.
YeJun hirtelen felém fordult, majd nézett egy ideig a szemembe, rezzenéstelenül. Végül testét is elfordította és arcát közel tolta az enyémhez. Ismét csak alig pár centi választott el minket egymástól, de...a szívem már most hevesebben kezdett el verni. Valószínű ez látszott is rajtam, nagyon rémült lehettem.
Egy kéz csúszott az enyémre. Yejun keze volt az! Közben egyre közelebb hajolt és végre....finom, puha párnáit enyémekre helyezte.
Ha nem szorította volna a kezem, biztos, hogy szívrohamot kaptam volna a boldogságtól. Szemeimet lehunytam, majd elfordítottam a fejem, hogy közelebb tudjon jönni hozzám. Megértette a célzást, és a szabad kezét arcomra tette. Síri csendben, csak a mi cuppogásunkat lehetett hallani. Végül Yejun nyelve utat vágott magának és már úgy csókolt. Azt hittem, a Mennyországban vagyok! Két éven keresztül erre vártam és most végre... megtörténik!
Karjaimmal átkaroltam a nyakát, majd magammal húztam, le a földre. Így fölém került és úgy csókolt tovább. nem zavartattuk magunkat, hiszen ŐK kérték, hogy csókolózzunk. Később egészen biztosan meghálálom ezt ___________-nak.
Tíz perc után, egy torokköszörülésre szakadtunk el egymástól. Legalábbis a szánk. Yejun szélesen elmosolyodott, majd lehajolt és nyomott egy puszit az arcomra.
Annyira elérzékenyültem, hogy viszonoztam a gesztust.
- Azt hiszem....aludni kéne... - álltak fel mindannyian. Mindenki arca zavaros volt és hirtelen azt sem tudták hova menjenek. Majd mindenki eltűnt és csak mi ketten maradtunk a szobában.
- Szerintem...khm...nekünk is aludni kéne... - fogta meg a kezem Yejun, majd miután felsegített a földről, azután sem engedett el.
- Yejun-ah... - állítottad meg. - Szeretlek. - vallottad be. Yejun csak elmosolyodott, majd magához húzott és átölelt.
- Én is __________. Én is! - szorított magához.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése