A vidámparkban sétáltál, nézelődtél, egyes egyedül, magányosan. Rengeteg pár vett körül, szinte bárhova néztél ölelkeztek és csókolóztak az emberek. A minimum annyi volt, hogy mindenki kézen fogva ment.
Te viszont magaddal elég nehezen tudtál volna társalogni. Szomorú voltál hiszen már lassan két éve, hogy nem volt senkid, sem pasid, sem barátaid. Mivel egy évet külföldön töltöttél, s mikor visszatérték Koreába, senki nem akart veled barátkozni.
- Jajj, ne haragudj! - mondta valaki. Unottan lenéztél a felsődre, ami tiszta fagyi lett. Valaki beléd ment és végigkente a csokis fagyit a fehér pólódon.
- Hát ... már ahhoz sincs kedvem, hogy haragudjak... - motyogtad.
- Tessék? - kérdezett vissza egy kedves hang, majd feléd nyújtott egy zsepit. - Bocsi még egyszer.
Felnéztél a kéz tulajdonosára, és mikor észre vetted szép arcát, szádat eltátottad és el is felejtetted tovább tisztítani magad.
- Valami baj van? - kérdezte a srác mosolyogva, amitől nem csak a törölgetést, de a nevedet is elfelejtetted.
- Öhm... - tértél vissza a földre. - Igen. Mármint nem...vagyis...nem annyira... - dadogtál össze-vissza, mire egy még szélesebb vigyorral ajándékozott meg. Ott helyben letérdeltél volna előtte, és mondtad volna, hogy azt csinálhat veled, amit akar. Annyira elvarázsolt édes pofijával és kedvességével, hogy tényleg azon nyomban megtettél volna neki bármit.
- Akkor...gyere el, elkísérlek. Kitisztítatjuk a felsőd, és akkor ki is engeszteltelek. - mosolygott továbbra is.
- Igazán nem szükséges.... - jöttél zavarba.
- Akkor egy ...fagyi? - emelte fel a maradékot. - Amúgy Luhan vagyok.
- Abban benne vagyok. - kuncogtál. - Köszönöm. Én meg __________.
- Én köszönöm,_________.
Azzal együtt indultatok el egy újabb fagyit venni.
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Így ismerkedtetek meg, pár hónappal ezelőtt. Azóta véletlenül, vagy direkt de mindig összefutottatok a vidám parkban, a végén pedig már meg is beszéltetek ott egy randit.
- Nagyon jól éreztem magam ma. - álltál meg a házad előtt. Luhan egészen odáig elkísért, mert nem akarta hogy korom sötétben haza ballagj. Nagyon figyelmes volt, kedves és iszonyat helyes. Úgy érezted meg érte két éven át szinglinek lenni, hiszen most feltűnt Luhan, és teljesen levett a lábadról.
- Én is. Nagyon nagyon. - engedte el lassan a kezed, majd rád mosolygott.
Gyors puszit akartál adni az arcára, de ő elfordította a fejét, így szád az ő ajkait érintették. Szemeidet nagyra nyitottad a meglepettségtől. Luhan viszont teljesen beleélte magát a csókba, nem hagyott időt számodra.
- ________. Jó éjt! - motyogta a szádba, majd huncutul mosolyogva elsétált. Nézted ahogy elszalad a hosszú utcában, és még mindig nem dolgoztad fel, ami ez imént történt. Luhan...megcsókolt.
Három hónap elteltével ~~~
- Te...biztos, hogy el akarsz menni, ezt a filmet megnézni? Miért nem maradunk inkább itthon? - kérdezte Luhan, miközben te a fürdőben készülődtél.
- Régen voltam moziban.
- Egy hónapja, hogy voltunk. - mosolygott édesen. - Az régen volt?
- Eléggé. - kaptad volna fel a táskád, de Luhan finoman megragadta a kezed és magához húzott. Végig simított arcodon, majd egy lágy csókot nyomott szádra.
- Na...akkor menjünk. - vette fel a táskád és el is indultatok.
A film közepén, miközben nagyban szürcsölted az innivalódat, arra lettél figyelmes, hogy Luhan mocorogni kezd. Egy ideje már nem is nézted a filmet, ezért mikor feleszméltél épp egy olyan rész ment, amibe rögtön belepirultál. Egy szex-jelenet játszódott le a nagy képernyőn.
- Khm... - hallatszódott Luhan szájából. Lábait ide-oda vetette, egy percig sem bírta ki mozgolódás nélkül.
- Minden renden? - terelted el a figyelmét, mire rád nézett, és úgy esett neked, mint egy éhes vadkan.
Nyelveddel játszadozott, olyan hevesen csókolt, hogy levegőt is alig kaptál.
- Lu...Luhan...? - toltad el egy kicsit magadtól, de a baj az volt, hogy téged is felizgatott. Nagyon is.
- Menjünk! - húzott ki a moziból, és hazáig meg sem álltatok.
Mikor benyitott a lakásba, azon nyomban elkapott és szorosan magához húzott. Sosem gondoltad volna, hogy ilyen agresszív is tud lenni, egy ilyen kedves, aranyos fiú, de így csak még jobban megtetszett. Már több, mint fél éve jártatok és még nem csalódtál benne, bár mindig tudott meglepetést okozni.
- _________. Akarlak! - csókolta a nyakad.
- Én...is... - suttogtad.
Az ágyadban feküdtetek, meztelenül, Luhan teste betakarta a tiedet, s közben olyan heves csókpárbajt vívtatok, hogy még lihegni sem volt erőd. Luhan felemelkedett és merev férfiasságát bejáratodhoz nyomta, amitől mind a ketten felnyögtetek.
- Ah... Luhan....gyerünk már! - noszogattad.
- Nézz rám! - kérlelt. - A szemedbe akarok nézni közben.
Tetted amit kért, s végig szép, nagy őzike szemeibe bámultál, miközben beléd hatolt.
A gyönyör hullámai máris megrohamoztak, pár perccel később pedig együtt élveztetek el kedveseddel. Olyan csodálatos érzés volt, nedves testét a sajátodén érezni, hogy legszívesebben megállítottad volna az időt, hogy örökre így maradhassatok.
- Ne haragudj! - mondta ugyanolyan hangnemben, mikor anno összekent fagyival, az első találkozótokkor. - Nem bírtam magammal, én... - szabadkozott.
- Sss! - egy csókkal belé fojtottad a szót. - Ne mondj semmit!
- Ugye tudod....hogy....nagyon szeretlek...? - kérdezte félve, miközben magához húzott.
- Én is. Luhan...én is. - szívtad be finom illatát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése