Baekhyun one shot
A sötét sarokban ültem, az ablak mellett és néztem, hogyan zuhog az eső. A könnyeim is épp úgy záporoztak, s mindez azért mert nem volt itt velem. Lassan egy hónapja, hogy elment Japánba, az albumjuk promóciózása érdekében. Azóta se híre, se hamva, kizárólag a TV-ben láthatom édes arcát, de telefonon sem tudok kommunikálni vele, mert nem használhatják. Már egy hét után is nagyon hiányzott, nem hogy négy!!! Úgy éreztem, hogy ennél jobban még nem voltam magam alatt, hiszen sosem szerettem még ennyire senkit sem, mint őt. Most viszont féltem, hogy elveszítem. Féltem, hogy rájön...ez nem fog menni köztünk, a munkája miatt. Mi a francnak áll be énekesnek az ember, ha nem lehet normális magánélete? - kérdeztem tőle mindig, mire ő minden egyes alkalommal átölelt és azt suttogta: "Imádok a színpadon állni, és kiönteni a szívem, a dal segítségével." Teljes mértékben megértettem, és hiba lett volna, ha a tehetsége kárba vész, de...önző módjára, legszívesebben válasz elé kényszeríteném: vagy a zene vagy én. Féltem attól is, hogy mi van ha az éneklést választja helyettem. Azt képtelen lennék elviselni....
Lassan a színesen világító akvárium felé fordítottam a fejem, és néztem, ahogy az aranyhalak ide-oda úszkálnak. Az egyetlen fényt az adta, különben korom sötétben ülnék itt a padlón. Végül mégis csak visszatértem a zivatar figyeléséhez. Hosszú percekig az ablakot vizslattam, mikor egyszer csak feltűnt a holttéren egy árny. Már ahhoz sem volt kedvem, hogy oda nézzek, a végén csak az lesz, hogy képzelődök.
Óvatosan felém sétált, és leguggolt elém. Mikor felé fordultam a könnyeim az eddiginél is hevesebben kezdtek el folyni, nem lepődtem meg, nem tükröződött más az arcomon, mint a bánat. Baekhyun lassan felém nyúlt és letörölte vizes arcomat. Nagy bakancsot és fekete dzsekit viselt, haja gondosan be volt lőve, nyilvánvalóan fellépésről jött.
- Itthon vagyok, édesem... - mosolygott kedvesen, de rögtön el is szomorodott. - Miattam sírsz, ugye? - nem válaszoltam, csak ittam szép arcának látványát, ismét átvizsgáltam minden egyes szegletét, a feje búbjától, a nyakáig. Tökéletes volt számomra, olyan srác, akivel szívesen leéltem volna az életemet. Ezért is költöztünk össze, de így sem találkoztunk többet, mintha külön laknánk.
- Ne sírj! Itt vagyok... - segített fel nagy nehezen a földről. Kezeimmel próbáltam letörölni a könnyeimet, de ő elkapta a kezem és magához húzott. Szorosan ölelt, annyira hogy levegőt is alig kaptam, de nem bántam. Annyira hiányzott már, hogy képes vagyok bármilyen fájdalmat elviselni, csak sose hagyjon el.
- Nagyon hiányoztál. - suttogta a nyakamba. Erre sem feleltem, hisz a válasz itt volt előtte. Már szinte belebetegedtem a magányba...
Baekhyun hosszan, mélyen a szemembe nézett, majd lehunyta azokat és lassan lecsókolta a könnycseppeket nedves arcomról. Amint forró ajka bőrömhöz ért, beleremegtem az érzésbe, és hagytam hogy az elektromosság átfussa az egész testemet.
Végül ismét rám nézett. Szemei csillogtak, arca lágy volt és finom, amiért mindig irigykedtem rá. Fejével ismét közelíteni kezdett, de ezúttal száját az enyémhez érintette. Gondosan simogatott nyelvével, majd arra kényszeríttet, hogy kinyissam a szám és akkor olyan szenvedéllyel kezdett le csókolni, hogy már ettől kiengesztelve éreztem magam. Lassan, élvezetesen falta ajkaimat, közben pedig kezeivel a fejemet vezette. Én átkaroltam derekát és úgy húztam magamhoz, hogy minél közelebb legyen hozzám. Baekhyun kezei lecsúsztak a hátamra, majd a fenekemre. Annyira kívántam már, hogy azon nyomban dzsekije felé nyúltam és szépen, óvatosan letoltam felsőtestéről, majd ismét magához húzott és elkezdett az ingem -ami elméletileg az övé volt- gombjaival babrálni. Nem siettünk sehova, minden egyes percét ki akartuk élvezni az együttlétünknek. Végül lekerült rólam az ing, s akkor pólója végébe kapaszkodtam és segítettem neki lehúzni. Amint megpillantottam testét, elégedettség tört fel a torkomból, miközben Baekhyun csak csókolt és csókolt. Igaz, hogy vékony volt, de kiálló kulcscsontja és gyönyörű nyaka elvarázsolt. Minden egyes alkalommal végigsimítottam kulcscsontján, majd elkezdtem harapdálni a nyakát. Közben tenyeremmel, dús hajába túrtam.
- Sajnálom... - lihegte a vállamon. - Sajnálom, hogy ennyi fájdalmat okozok neked. - átöleltem testét, majd ismét rátapadtam ajkaira és tovább vetkőztettük egymást, ráérősen. Közben lekerült rólam a melltartó is, majd én a nadrágjának gombjaival kezdtem el babrálni. Kezem remegett, annyira vágytam rá, hogy velem legyen. Ez az egy hónap, egy puha érintés nélkül...az Ő érintése nélkül... elviselhetetlen volt.
- Soha többet ne hagyj ilyen sokáig magamra! - néztem rá.
- Nem szándékozom. - mosolyodott el pajkosan, majd ismét falni kezdett.
A nadrágot lerugdosta magáról, így mind a ketten csak egy alsóban álltunk és a fal mellett csókolóztunk. Ráugrottam, és lábaimat összefontam a fenekénél, így ágyékunk nagyon közel került egymáshoz, ami Baekhyun-t nagyon felizgatta. Azon nyomban bevitt a hálószobába és finoman lefektetett az ágyunkra, majd fölém tornyosult és elmosolyodott.
- Szeretlek... - simogatta az arcom. - Mindig szeretni foglak. - aztán megcsókolt.
- Én is. - húztam magamhoz telhetetlenül. - Nagyon nagyon.
Lassan lehúzta finom ujjaival a bugyimat, de közben el nem engedett egy percre sem. Végig egyik kezével átkarolt vagy simogatott, szájával pedig bejárta az egész testemet. Én szokás szerint a ajkait és nyakát kényeztettem a legtöbbet, hiszen ez a két része ami teljesen el tudta venni az eszem, és most olyan estét akartam, ami elragad a valós világtól. Azt akartam, hogy csak Baekhyun és én létezzünk, bár...ha vele vagyok, szinte mindig így érzem magam.
Végül lekerült rólunk az alsó is, így Baekhyun is egyre türelmetlenebb lett, merevedő férfiassága már a bejáratomnál körözött, mikor egy hangos nyögés hagyta el a számat.
- Nem bírom tovább! Érezni akarlak magamban! - suttogtam.
- Megyek, cica...megyek. - kuncogott kéjesen, mielőtt lassan belém hatolt. A szorító érzés miatt még hangosabban vettem a levegőt, majd mikor már teljesen bennem volt és elkezdett mozogni, felkiáltottunk mind a ketten.
- Baekhyun! - karmoltam a hátát, mire még jobban beindult és egyre gyorsabban kezdett el mozogni.
- Ah...édesem... - Mind a ketten izzadtunk már, mikor hirtelen gyönyör támadott rám, hátamat ívben megfeszítettem és élveztem. Nem sokkal később Baekhyun is hangosan felnyögött, majd megéreztem belém áramló nedvét.
Fáradtan hanyatlott rám, de én örömmel fogtam ezt az érzést. Ennél csodálatosabb nem is lehetett volna.
- Soha nem akarok ilyen sokáig távol lenni tőled... - lihegte. - Majd' bele pusztultam, hogy még csak nem is beszélhettem veled... - nézett föl rám, mire elmosolyodtam és egy cuppanós puszit nyomtam a homlokára.
- Hát még én!
- Csinálsz nekem vacsit? - vette aranyosra a figurát.
- Ha ide adod az ingedet, akkor csinálok. - nevettem.
- Miért? Nem jó meztelenül? - kacsintott.
- Bocs baby...most elmarad a műsor. - feleltem, mire száját lebiggyesztette és felpattant, hogy ide hozza nekem a felsőt. Közben ő is magára kapta az alsógatyáját.
- Mit szeretnél? - kérdeztem öltözködés közben.
- Bármit...csak egy a fontos... - ölelt meg hátulról. - Téged is etetni akarlak... - csókolta meg a nyakam. Olyan romantikus tudott lenni, ezt úgy imádtam benne.
Miközben én főztem, Baekhyun a fotelből nézett és végig mosolygott, mint valami vadalma. Mikor elkészült az étel, leültem a két lába közé, és ahelyett, hogy rögtön megkóstolta volna az ételt, előbb az én számba adta.
- Nagyon finom. - mondta, miután ő is evett.
Végül, a vacsora után hozzá bújtam és édes szavakat suttogva egymás fülébe, mély álomba merültünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése