2017. június 12., hétfő

I'm okay, (I'm not okay) : SEVENTEEN Mingyu&Wonwoo oneshot

(Wonwoo, Mingyu, Hansol és annak húga, Seol. Ezek négyen elválaszthatatlan jó barátok a kezdetektől fogva. Együtt nőttek fel az ország déli csücskében, Busanban. A három fiú nagy álma volt, hogy debütálhassanak idolként, míg Seol fotós akart lenni.)

 photo tumblr_oq7y5iK4ym1w5bjiro1_540_zpskkcelaav.jpg 

14 évesen


Seol-ah! - szólt Mingyu, majd a kezében lévő, virágból font gyűrűt véletlenül leejtette a sziklára. Még épp időben kapta fel, mielőtt a tenger hullámai elmosták volna.
Mi az, oppa? - ugrált oda nevetve a lány.
Megígérsz nekem valamit? - Mingyu idegesen piszkálta a lánynak szánt gyűrűt. Búcsúzóul igazán adhatna neki valami értékesebbet, de gyermek fejjel úgy gondolta ez is megfelelő lesz és biztos volt benne, hogy a lánynak tetszeni fog.
Hm? - nézett fel kíváncsi, ragyogó szemeivel.
Megígéred, hogy jól fogsz tanulni és utánunk jössz Szöulba?
A fiú és két barátja holnap utazik fel meghallgatásra Szöulba, hiszen régóta dédelgetett álmuk, hogy idolokká válnak és együtt fognak zenélni és táncolni. Ahhoz viszont el kellett hagyniuk hosszú időre a várost. Mingyu szíve majd megszakadt, hogy el kell válnia a lánytól. Mindennél jobban szerette és óvta, felelősebbnek érezte magát érte, mint a saját testvére.
Persze! Hiszen hozzád kell mennem feleségül! - ölelte át a fiút. - Nőjjünk fel hamar, hogy összeházasodhassunk! - mondta boldogan, de szeme már csillogott a felgyülemlett könnyektől.
Mingyu elnevette magát, majd viszonozta az ölelést. Legszívesebben magával vitte volna a lányt is, hiszen aggódott mi lesz vele. Az összes barátja, köztük a testvére is magára hagyja.
Tessék, ezt őrizd meg! - húzta a kislány ujjára a növényből készített gyűrűt. - Várni fogok rád! - simogatta meg lágy haját. - Vigyázz magadra!

4 évvel később

 photo tumblr_or8l8a2bCI1qbst9go1_500_zpsmvx4dyk9.gif
Ma találkozunk Seollal! - ugrott Hansol elé Wonwoo. Arca a szokásos pokerface, de szemei csillogtak a kíváncsiságtól. - Vajon hogy néz ki? Sokat változott? - kérdezte. Sok éve már, hogy utoljára látta. Nagyon lefoglalta őket a gyakornokság, majd a debütálás, miközben a lány keményen tanult, hogy jó iskolába kerülhessen Szöulban. Eddigi időbeosztásuk nem engedte meg, hogy találkozzanak, de most végre sikerült időt szakítani egy hétvégi kiruccanásra a keleti partra.

Hogy nézne ki? - lökte arrébb Hansol. - Jól. Hiszen az én húgom. - nevetett.
Ejj, ezt a beképzelt fickót! - boxolta oldalba Wonwoo. - Ah, Mingyu-ah! - intett oda a másik barátjának. - Összepakoltál? Indulhatunk? - hallani lehetett hangján az izgatottságot, bármennyire is próbálta leplezni. Mingyu arcára viszont kiült a szorongás.
Több, mint négy éve nem látta már Seol-t, ami ugyan nem olyan sok idő, viszont annyi minden történt ezalatt az idő alatt, hogy úgy érzi eltelt tíz év is, hogy utoljára megsimogatta, az akkor még kislány selymes haját. Aggódott, hogy kínos lesz a kapcsolatuk ennyi év után, ugyanakkor kíváncsi volt rá milyenné vált az évek során. Biztos volt benne, hogy ugyanolyan aranyos és szeretni való, mint régen. Vajon van már barátja? Emlékszik-e az ígéretükre?
Mingyu megrázta a fejét remélvén, hogy kiűzi minden felesleges gondolatát és aggodalmát.
Mehetünk. - mondta végül egy ideges sóhaj kíséretében.
Mi ez az arc kifejezés? - somolyogott el Wonwoo. - Nem örülsz, hogy végre láthatod Seol-t?
Dehogynem örül. Csak ideges. - legyintett Hansol. - Tudod, hogy mennyire szerették egymást. Aggódik, hogy a húgom már elfelejtette őt. - ugratta barátját.
Mingyu nem volt nevetős kedvében, de azért elmosolyodott. Nem volt vicc, valóban így érezte.
Nincs az az Isten! - horkant fel Wonwoo. - Hiszen jobban tisztelte, mint a saját bátyját. - bökte meg Hansolt.
Valóban. - értett egyet a fiú. - Féltékeny is vagyok.
Lehet fel sem ismerem. - mondta aggodalmasan, remegő hanggal.

Ah, Seol-ah! - integetett Hansol. Wonwoo és Mingyu a lány irányába nézett, de képtelenek voltak inteni, a kezükre ólom súly nehezedett, akárcsak az agyukra. Mind a ketten tátott szájjal nézték végig, ahogy a lány futva feléjük közeledik.
Oppa! - kiáltotta, majd egyenesen....Mingyu karjaiba vetette magát. - Oppa! - mosolygott. - Úgy hiányoztál. - Mingyu automatikusan átölelte, de agya még mindig nem fogta fel, hogy Seol itt áll előtte és milyen nővé cseperedett. Vállig érő, sötét haj keretezte szép arcát, mogyoró barna szemei pedig könnyektől csillogtak. Kevés smink volt rajta, de az kellően kiemelte szép vonásait.
Na szép! - mondta Hansol csalódottan. - Én vagyok a bátyád! Elfelejtetted? - Seol ugyanakkor válaszra sem méltatta, arcát továbbra is a fiú nyakába fúrta.
Wonwoo csak állt és bámulta az ölelkező párt. Hazudna, ha azt mondaná nem fájt neki a látvány és a tény, hogy Seol Mingyuhoz rohant oda elsőként és nem hozzá. Bár tudta, hogy a múltban erős kötelék fűzte őket össze, azt hitte, most hogy ennyi ideig távol voltak és felnőttek, több esélye lesz közel kerülni a lányhoz. Mingyu jelenléte viszont ezt sosem tette lehetővé. Bár szerette barátját, mélyen a szívében mindig is érzett iránta némi ellenszenvet, amiért folyton kisajátította magának a lányt. Nem akarta beismerni, de ez az ellenszenv percről percre tovább erősödött benne.
Ya! Mi is itt vagyunk ám! - szólalt meg végül, egy torok köszörülés közepette.
Ah, oppa! - engedte el Mingyu-t, majd megölelte Wonwoo-t és végül saját testvérét, Hansol-t.
Olyan rég láttalak titeket. - mosolygott a fiúkra Seol. - Hiányoztatok.

A keleti part felé vezető úton a lány elmesélte mi minden történt vele, a fiúk pedig csak úgy itták minden szavát. Mingyu-t lenyűgözte a lány, s egyszer csak arra lett figyelmes, hogy a lány száját bámulja, de képtelen volt felfogni a mondandója lényegét.
Oppa? Mi a baj? - kérdezte Seol zavartan.
Hm? Micsoda? - kapott észbe Mingyu.
Wonwoo meg sem próbált úgy tenni, mintha nem venné észre. Barátja teljesen el volt varázsolva, feltűnően bámulta a lány arcát, már szinte ő érezte magát zavarban tőle. Bár nem mintha titkon ő nem így tett volna. Érzelmei kifejezésében azonban sosem volt a legjobb. Mingyu viszont túl feltűnő volt, ezért finoman meglökte barátját, hogy az kapjon észbe.
Ja igen, értem. Jó lehetett! - mosolygott kedvesen Mingyu, bár fogalma sem volt miről folyik az értekezlet.
Mi? Az, hogy majdnem megbuktam matematikából? - ocsúdott fel Seol. - Értékelem az együttérzésedet, oppa! - mosolygott rá a lány, amitől a szíve hevesebben kezdett el verni. - Ha ott lettél volna, a segítségeddel biztosan jobban szerepeltem volna. - kacsintott.
Ne csináld már ezt! - harapott alsó ajkába Mingyu, bár nem volt biztos abban, hogy a lánynak vagy magának címezte-e.

 photo tumblr_o9sres1MRi1uh7w0yo1_r3_1280_zpsjougitu5.gif
Hogy lehet, hogy semmit nem változtál, mégis teljesen más vagy? - kérdezte halkan a lánytól, vagy inkább magától Mingyu. Sziklák között ültek, távol a kíváncsi szemektől, csak ők ketten, mintha visszatértek volna a múltba. Mingyu legszívesebben azt kérdezte volna, hogy emlékszik-e még az egyességükre, de valamiért félt kimondani a szavakat. Mi van, ha a lány már régen elfelejtette?

Ugyanaz vagyok, aki voltam. - vont vállat Seol. - Megnyugtat a tudat, hogy te is olyan vagy, mint régen. - nézett mélyen a fiú szemébe, amitől Mingyunak elállt a lélegzete.
Minden bizonnyal az oxigénhiánynak tudható be az is, hogy kezét lassan a lány arcához érintette, és még mielőtt feleszmélt volna, két kezében tartotta Seol piros pozsgás arcát, miközben mélyen mogyoróbarna szemeibe bámult.
Nagyon nagyon hiányoztál. - suttogta a lány érzelmesen, majd gyors puszit nyomott Mingyu arcára. Mintha ez jelentette volna a kezdő lökést, Mingyu elfeledte minden aggodalmát Seollal kapcsolatban, óvatosan arcához kezdte húzni a lányét. Ő pedig nem tartódzkodott, engedte, hogy a fiú irányítson. Tudta, hogy mit akar. Mindig is azt akarta, hogy Mingyuval egy párt alkossanak, s csak remélni merte, hogy a fiú is hasonlóképpen érez.
Mingyu először lágyan érintette száját a lányéhoz, majd egyre hevesebb lett, végül pedig az ölébe húzta, miközben egymás haját túrták. Ebben a csókban minden benne volt. A fogadalmuk megpecsételése, az elpazarolt évek, amiket egymás nélkül töltöttek, az újratalálkozás öröme és a szerelmük, ami végre be tud teljesedni.
 photo tumblr_ngh6mqvfGb1qmlc53o3_500_zpso3rqpalu.gif
Itt kell lenniük valahol, tudod, hogy imádják a sziklákat és a …. woah! - akadt el Hansol hangja, amint megpillantotta húgát és társát a sziklák tövében csókolózni. - Ah! Oké...na ezt most nem kellett volna látnom... öhm... - dadogott zavartan.
Mingyu elhúzódott a lánytól, aki még épp időben pattant fel az öléből, mielőtt Wonwoo megláthatta volna őket. Kínos csend telepedett hármójukra.
Mi az? - csatlakozott Wonwoo is, szemeivel a környéket pásztázta, majd mikor megpillantotta a lányt és Mingyu-t, lehervadt az amúgy is halovány mosoly az arcáról. Szinte tapintani lehetett a levegőben a meghitt hangulat és annak megszakításából származó kínosságot.
Wonwoo érezte, hogy gyomra összeszorul. Minden bizonnyal történt valami közöttük, még pedig olyan, ami őt hátrányos helyzetbe hozza Mingyu-val szemben. Ekkor tudatosult benne, hogy nem várhat tovább a vallomásával, amit hosszú évekig elrejtett a szíve legmélyebbi zugába. Lépnie kellett, mielőtt késő lesz.

Pár héttel később

 photo tumblr_opvvdkkbku1thqw0ko1_500_zpsqkqdrj0v.gif
Ugyan már! - legyintett Seol. - De komolyan...nem vagyok részeg! - csuklotta, majd lehajtotta a tizedik soju-s poharat.
Wonwoo azon gondolkodott, érdemes lenne-e most bevallania érzéseit a lánynak. Vajon eljutna a tudatáig?!
Hogyan lehet, hogy Mingyu oppa nem ér rá, te viszont igen? Nem egy csapatban vagytok?
Minden bizonnyal nem fogná fel. - válaszolt a saját kérdésére Wonwoo. Túlságosan részeg ahhoz, hogy Mingyu-n kívül bármi másra is gondolni tudjon.
Ya! - csúszott ki a száján mégis. - Miért beszélsz folyton Mingyu-ról, mikor együtt vagyunk? - nem akarta többé lenyelni, sem elviselni a lány sírásait. - Nem gondolod, hogy ideje lenne mást is észre venni rajta kívül?
Úgy tűnik most elégelte meg, hogy tovább hallgassa, ahogy Mingyu után vágyakozik, vagy egyszerűen csak az alkohol beszélt belőle is.
Most...mennem kell! - állt fel szédelegve a lány. Így nem fog tudni hazamenni. - gondolta Wonwoo.
Ya! - kapott utána a fiú. - Figyelj oda! - ölelte át a tudattalan Seol-t, aki csukott szemmel mosolygott a nagy világba, mit sem tudva arról, hogy Wonwoo karjai a derekán pihennek. - Hazakísérlek. - mondta, majd kivezette az étterem ajtaján.
Ha-ha-ha! - harsogta a lány. - Túl elfoglalt találkozni. Érted? - mutogatott a lány a semmibe. - Azt mondta be van táblázva, nem ér rá találkozni! De akkor hogy hogy te ráérsz eljönni a MI randinkra?
Nem mindig ugyanaz a menetrendünk. Ő neki...- kezdett volna magyarázkodni Wonwoo, de fél úton megállt. Talán azt kéne mondania Seol-nak, hogy Mingyu valóban rest volt eljönni a randijukra? Ugyan. Minek hazudjon? Elég ha nem szavatkozik Mingyu nevében.
Mi van ha másik nője van?! - csuklott össze a Seol a felismeréstől. Természetesen ilyenről szó sem volt, bár Wonwoo nem bánta volna azt sem. Akkor végre őt is észrevenné.
Állj fel, Seol-ah! - próbálta felsegíteni a lányt a földről, de az magával rántotta, így a fiú a két lába közé került. Szemei kikerekedtek, amint realizálta a helyzetet. Seol szája alig pár centire voltak az övétől, ő pedig a lány két lába között ült, az utca közepén.
Wonwoo gondolkodás nélkül közelebb hajolt a lányhoz, hogy száját az övéhez érinthesse. Furcsának találhatta volna, hogy Seol nem ellenkezik, de nem volt ideje azzal foglalkozni. Lassú, szenvedélyes csók volt, amit Wonwoo sosem fog elfelejteni. Mennyi ideig várt erre?!
A lány puha ajkai elvették a maradék eszét is, holott tudta, hogy ezért az akcióért még szorulni fog.

 photo tumblr_np3r6nARS81tby0kjo5_250_zps660w0h4w.gif
Az akkori felvetése később beigazolódni látszott.

Te szemét! Hogy tehetted?! - rontott neki Mingyu Wonwoo-nak, miután elolvasta a legfrissebb híreket: Seventeen Wonwoo egy ismeretlen lányt csókol az utca közepén
Wonwoo először nem ellenkezett, úgy érezte minden joga megvan barátjának, hogy behúzzon neki egyet....kettőt... Mikor harmadszorra ütötte volna meg, megállította a kezét.
- Te nem éltél a lehetőséggel. - szűrte mérgesen fogai közt Wonwoo. - Azt hitted várni fog rád? - mosolygott ijesztően. - Azt hiszed minden automatikusan az öledbe pottyan? Még ha így is van, nem gondolod, hogy küzdened kellene, hogy megtartsd amid van? - ütött le a gallérját szorító kezet. - Ébredj fel! Őt már elveszítetted. - próbálta feladásra kényszeríteni Wonwoo.
Fogd be! - ütötte meg ismét Mingyu. - Milyen barát vagy te? - kérdezte fejvesztve. Legszívesebben agyon verte volna gyermekkori barátját. De saját magát is, hiszen Wonwoo-nak igaza volt, ez az ami a legjobban fájt neki.
Túl vak voltál! - szólalt meg Wonwoo. - Nem vetted észre, hogy én is kedvelem, mindig csak magaddal voltál elfoglalva.
Nem inkább te voltál a gyáva? - vágott vissza Mingyu. - Mindig is a maszkod mögé bújtál, hogy várnád el tőlem, hogy kitaláljam mit érzel vagy gondolsz?
Mi folyik itt? - törte rájuk az ajtót DK, mögötte Seungkwannal és S.Coups-szal.
Azonnal hagyjátok ezt abba! - kiáltott rájuk a leader.
Nem szívesen ismerte be Wonwoo, de rájött, hogy ezt nem így kellett volna Mingyu tudtára adnia. Ha akkor uralkodni tudott volna magán, most nem lenne felbolydulva a dormjuk és az ő szája vére se eredt volna el.
 photo tumblr_oqtchmlOk21qfjt7vo3_540_zpsiobr1spj.png


2 évvel később

 photo cdda0071cb3a2c208acda9f9d7af37973b2add43_hq_zps2i4zqidz.gif
Hol van már a fotós? - rohangált fel s alá a fiúk menedzsere. - Mingyu-ah, maradj ott!  Mindjárt szólok a szervezőnek. Addig egyed meg azt az almát! - kacsintott, majd elrohant.
A Seventeen Kaliforniába utazott negyedik mini albumuk és klipjük forgatása céljából. Idei szerzeményük egy férfiról szól, akit hátra hagyott a szerelme, s akit a mai napig nem tud elfelejteni, de sírni sem akart utána. Mingyu különösen ironikusnak érezte a dalszöveget. Mintha csak az ő életéből merítettek volna ihletet. A mai napig se híre se hamva Seol-nak. Nem telt el úgy nap, hogy Mingyu ne gondolt volna a lányra és arra, amit Wonwoo-val műveltek a háta mögött.
 photo 3b70b8b42c95ad26c1359b50951637eeb5cbfe59_hq_zpsc57o6etq.gifBár a kamerák előtt kitűnően játszották töretlen barátságukat, amint azok kikapcsoltak, hátat fordítottak egymásnak és nem beszéltek, csak ha nagyon muszáj volt. Mingyu azóta is a hátában érzi a kést, amit belé döftek. A legelszomorítóbb mégis az volt, hogy nem kapott magyarázatot a történésekre. Miért és mióta tápláltak romantikus érzelmeket egymás iránt Wonwoo-val? A balhé után miért nyelte el a föld Seol-t? Még Hansol sem mondta meg, mi történt pontosan a húgával. Mingyu úgy gondolta, joga van tudni. Hiába faggatta Wonwoo-t, ő nem mondott semmit, valószínű, hogy őt is olyan váratlanul érte Seol lelépése, mint Mingyu-t. Látszódott rajta, hogy boldogtalan. Mingyu azonban képtelen volt Wonwoo érzéseivel foglalkozni. Úgy tűnt a fiú érzelmei Seol iránt erősebbek, mint a Mingyuhoz fűzött - eddig áltatott - erős barátsága.
Hogy tehette ezt? - suttogta magának, majd váratlanul könnyek kezdtek gyülekezni szemeibe. Már készült volna letörölni őket, mikor megszólalt az operatőr.
Ez jó, nagyon jó! Maradj így! - kiáltotta, mire Mingyu összerezzent, de folytatta a színészkedésnek tűnő, ugyanakkor valódi könnyei gyűjtését.
Na végre, itt vagyunk, meghoztam! - rontott be a menedzser.
Bocsánat a késésért! - hajolt meg egy furcsán ismerős hangú nő. Mielőtt Mingyu a hang irányába fordult volna:
Se....ol-ah? - nyögte Wonwoo letaglózva.
Mingyu-ban megfagyott a vér. Nem létezik! Biztosan csak képzelődik.
Seol-ah.... - ismételte magát Wonwoo. Ő sem hitt a szemének.
Tényleg ő volt az! Itt állt a lány, egy szobában a volt szerelmével és szeretőjével, akik történetesen legjobb barátok voltak. Mingyuban vegyes érzelmek sokasága indult el lavinaként, de visszatartotta, nem akart jelenetet rendezni mindenki előtt.
A lány meglepetten kapkodta a szemét a két fiú között, végül pedig a földet kezdte pásztázni. Látszódott rajta, hogy kínosan érzi magát, aminek hangot is adott azzal, hogy profi fényképezőgépének lencséje a földön langolt.
Elnézést! - csuklott el a hangja Seolnak. Wonwoo egy pillanat alatt ott termett és a lencse után nyúlt. Mingyu és az egész stáb végignézte, ahogy kettejük keze összetalálkozik, majd Wonwoo akarattal meg is fogta a lányét, hogy felsegítse. Persze Mingyu tudta, hogy ez az érintés sokkal többet jelent, mint puszta udvariasság.
Megbocsátanának nekünk egy pár percre? - csúszott ki Mingyu száján, hangjában harag szikrája.
Miután mindenki kiment, néma csend telepedett hármójukra. Végül Mingyu szólalt meg.
Engedd el azt a kezet! - parancsolt rá Wonwoo-ra, akinek viszont esze ágában sem volt engedelmeskedni, sőt köteleséggének érezte bebizonyítani, hogy nincs kevesebb joga a lány mellett állni, mint Mingyunak.
Miért tenném? - húzta maga mögé a lányt, akinek arcáról lerítt a rémület.
Mingyu úgy érezte nem tudja tovább türtőztetni magát, egy évig ostorozta magát a tudatlansága, most viszont betelt a pohár.
 photo large_zpssrec9ner.gif –Mert ő nem hozzád tartozik! - indult el felé Mingyu. Annyi minden örvénylett benne, hogy elég volt barátjától egy rossz szó és úgy érezte kirobban belőle minden, amit a fejükhöz akart vágni ez idő alatt.
Miért gondolod azt, hogy jogod van hozzá? - Wonwoo nem hagyta magát, farkas szemet nézve barátjával, elengedve Seol kezét, harcra készen állt. - Én kedveltem őt előbb! - szűrte fogai közt Wonwoo. Nem érdekelte ha gyerekesen hangzik, itt és most nem hagyja, hogy Mingyu újra elvegye tőle a lányt.
Én voltam az, aki mellette volt, mindig is! - ragadta meg Wonwoo gallérját Mingyu.
A két fiú hallotta, hogy Seol sírva könyörög nekik, hagyják abba, de nem foglalkoztak vele, ez a dolog kettőjükre tartozott, nekik kellett lerendezniük.
Mert mindig kisajátítottad magadnak, te szemét! - köpte a szavakat Wonwoo. - Esélyem sem volt labdába rúgni melletted! Mindig is ilyen voltál. - nyomta homlokát ingerülten Mingyu-éhoz.
 photo tumblr_o2i7m1s6sq1ubxh9ro2_500_zpsjegivzpo.gif Nem érdemled meg őt! Mindenki tudja milyen gyáva alak vagy. - suttogta, de hangja dühöngött. - Te voltál az, aki elcsábítottad! - érvelt. - A barátod voltam, az Istenért!
Elég legyen már! - kiáltotta Seol sírva. - Épp ezért mentem el! Nem bírom nézni, ahogy ti ketten egymásnak estek! - halkult el. - Nem akartam ezt. Sosem. Sőt... ettől féltem a legjobban.
Hogy … ezért mentél el? - kérdezett vissza Wonwoo értetlenül.
Azon az estén... amikor a fotók készültek. Részeg voltam. Tudtad jól, hogy az vagyok, mégis szerelmet vallottál. - fújtatott Seol. - Tudtad, hogy beszámíthatatlan állapotban vagyok, mégis megcsókoltál! Miért?
Mert szerettelek és még most is szeretlek. - felelte meglepően könnyedén Wonwoo. Úgy gondolta úgy sincs már értelme tovább titkolnia.
Oppa. - hajtotta le a fejét szégyenkezve, majd újra felemelte és mélyen Wonwoo szemébe nézett. Egyik tenyerét finoman a fiú arcához emelte, aki belefeledkezve az érintésbe, tekintetét keresve próbálta kitalálni mit fog mondani a lány. Aztán egyszer csak rájött. Végtagjai elernyedtek az elutasítás érzésétől. - Nekem mindig a legjobb barátom maradsz. Mindig is az voltál. De... sosem tekintettem rád úgy. Az egész botrány egy félreértés volt csupán. - ezúttal mindkettőjükhöz beszélt. Mingyunak tudnia kellett, hogy mi történt, Wonwoo-ban pedig tudatosítani kellett, hogy ami köztük volt az nem jelentett semmit a lány számára. Hiszen mindig is Mingyu-t szerette. Azért hagyta el őket, hogy ne verjen éket a két legjobb barát közé, hiszen az nem csak a kapcsolatukat teszi tönkre, de a karrierjüket is, amiért viszont olyan keményen dolgoztak több éven keresztül.
Komolyan így gondolod? - sóhajtott Wonwoo. A lelke mélyén tudta, hogy a válasz, igen. Nem akarta tudomásul venni, de tudta, hogy a lány el fogja utasítani, mégis áhítozott utána, mint valami bolond. - Nem vagyok elég jó neked....  - ostorozta magát a fiú.
Szó sincs erről, oppa! - ragadta meg a kezét Seol. - Egyszerűen csak...
Értem én! - állította le Wonwoo. - Nem kell többet mondanod.
Seol úgy érezte most elveszítette a barátját. Nagyon fájt neki, hogy el kell utasítania, de az hogy Mingyu-val szétváltak még nagyobb sebet ejtett rajta. Nem akart távol lenni egyik fiútól sem, de a sors fintora, hogy választania kellett. Igazából már akkor be kellett volna vallania érzéseit Wonwoo-nak, amikor a fiú megcsókolta őt. Ha akkor lezárja a dolgot, most nem kéne hármójuknak ilyen fájdalmas beszélgetésen részt venni.
Wonwoo próbálta magán tartani érzelem mentes álarcát, de úgy gondolta jobb minél előbb távozni ebből a szobából, ahol a levegő szinte fojtogatta. Lassan Mingyu felé fordult, majd mielőtt kisétált volna a szobából, egyik kezét a fiú vállára tette.
- Ajánlom, hogy megbecsüld! - mondta kimérten. - Nem sok ilyen kapcsolat van, mint a tiétek. De tudd, hogy én mindig ott leszek a háttérben. - apró fél mosoly jelent meg az arcán, mintha fenyegetésnek szánta volna, majd paskolt egyet Mingyu vállára és kiment a szobából.
 photo tumblr_or2x90Q9gk1rz50d9o1_500_zpspnsjpa2k.gif
Oppa... - lehelte félénken Seol, látván Mingyu meredt tekintetét. Azt hitte, hogy veszekedni fog a fiú vele, de helyette magához rántotta és szorosan átölelte.
Ez nem azt jelenti, hogy megbocsátok. - mondta Mingyu kimérten, de közben egyre jobban szorította Seol-t a mellkasához. A lány alig kapott levegőt, de jelenleg ez volt a legkisebb gondja. El kell érnie, hogy a fiú megbocsásson neki. Többé nem akarja elengedni.
- A francba, ezt már most bebuktam! - kacagta el magát.
Mingyu-ssi! - kopogott be a menedzser. - Folytatnunk kell a forgatást. Gyere a medencéhez! - adta ki az utasítást.
Tényleg, a forgatás! - engedte el Seol-t kelletlenül. Nagyon sajnálta, hogy épp most kell dolgoznia, hiszen bőven lenne még mit beszélniük és... csinálniuk. Alig várta hogy megcsókolhassa...- megrázta a fejét, mielőtt túlszárnyalt volna a fantáziája.
Most el kell mennem, de nem leszek el sokáig. Addig maradj itt!
Oppa... tudod... én is dolgozom. Ha akarod, ha nem veled kell mennem. - mosolygott édesen a lány.
Ja, tényleg! - vigyorgott fülig érő szájjal Mingyu.

Mingyu nem szívesen vizezte össze magát, de a klipben van egy olyan jelenet, hogy háttal beleesik a medencébe. Míg megszárítja magát, míg átöltözik.... - kezdte számolni a perceket a kezén. Milyen sok idő, míg újra egyedül lesznek Seol-lal!
Mingyu-ah! - kiáltott oda Hoshi. - Mit csinálsz?
Semmit! Mehet! - rázódott vissza a szerepébe Mingyu, ami nehéz volt, mert legszívesebben végig mosolyogta volna, az amúgy szenvedő szerepét.

 photo tumblr_opsp1zxUhN1uzyr9qo1_500_zps8cqphtcm.gif
Mire vége lett a forgatásnak, Mingyu már másra sem tudott gondolni, csak arra hogy mikor érintheti  saját ajkait Seol-éhoz. Sietősen húzta maga után a szobába, ahol megszálltak.

Oppa! Csurom víz vagy! - kacagott Seol. - Engedd, hogy megtöröljelek. - fogta a törülközőt és rátette Mingyu vizes hajára, majd óvatosan dörzsölni kezdte, hogy felszívja a vizet.
Arca olyan közel volt Mingyu-éhoz, hogy a fiú érezte a leheletét. Úgy gondolta nem kell már tovább türtőztetnie magát, ezért megragadta Seol-t a derekánál fogva és meginvitálta az eddig leghevesebb, legérzelmesebb csókra, amiről mindig is álmodott. Vizes ruhája benedvesítette a lányét, de egyikük sem foglalkozott vele. Végül úgy is lekerül. - mosolygott a csók közben Mingyu. A lány hosszú, vékony ujjaival beletúrt Mingyu vizes hajába, aki pedig elkezdte kigombolni a lány ingjét. Csak egy pillanatra szakadtak el egymástól, amíg Mingyu levedlette csurom vizes pólóját, így feltárva nap barnított, izmos felsőtestét. Mire az összes ruha lekerült róluk, Mingyu óvatosan ledöntötte Seol-t az ágyra, majd felé kerülve lágyan végigsimított az arcán. Annyira boldog volt, hogy nem bírta visszatartani a kibukni készülő szavakat.
Nagyon szeretlek! - lehelt finom, gyors csókot a lány felduzzadt, piros ajkaira.
Én is szeretlek! - húzta le magához Seol pajkos vigyorral az arcán.

2015. június 19., péntek

I'm not blind...or am I? (UNIQ - Seungyeon 1shot)

 photo tumblr_nnejhiYLi31utc71jo6_400_zpse6qytrqa.gif
I'm not blind...or am I?

2013. július 5., SunJi 18. szülinapja
Házibuli, SunJi-ék házában.

Mivel ez egy fontos esemény volt minden fiatal számára, úgy SunJi is úgy döntött, hogy a 18. szülinapjára összehívja a barátait és az ismerőseit, hogy megünnepeljék felnőtté válásának napját.
A szülei - bár vonakodva-, de megengedték, hogy otthon tartsa meg a szülinapi buliját, így az azt megelőző nap igen elfoglaltak voltak a barátaival. SunJi egy olyan lány volt, aki minden buliban benne volt, népszerű, okos és egy igazi lázadónak tartották az iskolában. Habár mindenkivel jóban volt, ő mégis csak pár embert tartott az igazi barátainak, mivel nem szerette a felszínes kapcsolatokat. Köztük is a gyerekkori barátja, akivel együtt nőttek fel, együtt töltötték a pubertáskorukat és szinte mindent együtt csináltak. Seungyeon. A vele egyidős fiúval sok mindenen mentek keresztül, hiszen világ életükben össze voltak nőve, ismerték egymás legféltettebb titkait, a fiú még azt is tudta, hogy mikor jött meg először SunJi periódusa, egyszóval egymás lelki társai voltak. A körülöttük lévők mindig azt mondták, hogy olyanok, mint a házasok, hiszen sokat veszekedtek, de valahogy mindig békülés lett a vége, hiszen nagyon szerették egymást. Mégis...a két barátban eddig sosem ötlött fel az, hogy a kapcsolatuk több-e, mint pusztán barátság. Annyira egymáshoz szoktak, hogy természetesnek tűnt számukra, hogy mindent együtt csinálnak.
A szülinapi buliig.
- Ya! Le kéne állnod a piálással! - csapott SunJi hátára Seungyeon. - Nem fogom feltakarítani a hányásod. - nevetett.
- Hát nem erre valók a barátok? - kortyolt bele az italába SunJi.
- Egyszer kellett feltakarítanom utánad a hányásod, soha többet! - horkantott fel a fiú. - Nem emlékszel, hogy az egész ágyamat összemocskoltad? - kérdezte vigyorogva, majd megrázta magát, mint akinek maga az emlék is rettenetes.
- Valószínű abban az állapotban pont az érdekelt, hogy mi lesz az ágyaddal! - grimaszolt a lány. - Na gyere, igyál velem egyet! Hiszen ez az én napom! - azzal töltött egy italt Seungyeonnak. Aztán még egyet, és még egyet. A végén már bevedeltek két nagy üveggel. SunJi alig állt a lábán és Seungyeon is megszédült kissé, mikor felálltak.
- Ah, nem kellett volna ennyit piálni. - próbálta kijózanítani magát Seungyeon egy pohár vízzel. - Rohadt érdekesen nézel ki. - állt meg egy pillanatra. - Keresztbe állnak a szemeid. - bukott ki belőle a nevetés, de SunJi épp hogy csak elmosolyodott, majd összecsuklott. - Ya! - kapott utána a fiú. - Gyere, felviszlek a szobádba.
- Nem! Nem! Jól vagyok. - legyintett a lány, de a lábán képtelen volt megállni.
Seungyeon felsegítette a lépcsőn, majd benyitott a lány szobájába, ahol váratlan vendégek fetrengtek az ágyon.
- Na tűnés innen! - hesegette el a fiú a párt. - Menjetek egy motelbe. - morgott.
- Ya! - egyenesedett ki hirtelen a lány. - Eddig is ilyen vonzó voltál? - mosolygott részegesen.
Seungyeon lefagyott, mint egy jégtömb. Most hallott először ilyen szavakat a lány szájából, ezért a szíve hevesebben kezdett el verni. Bár ő sem volt teljesen józan, de némileg tudatában volt annak, hogy mit csinál. Lassan közelebb hajolt a lány arcához.
- Már majdnem bevettem. - vigyorodott el. - Na gyere! - próbálta vonszolni az ágy felé, de a lány nem mozdult.
- Furcsa érzésem van. - gondolkodott el a lány.
- A hasad az. Mindjárt kidobod a taccsot. - vetette meg az ágyat Seungyeon. - Na gyere!
Mire a fiú megfordult, Sunji olyan közel ért hozzá, hogy satuba szorította a teste és ágy közé.
Arca vészesen közel volt az övéhez, vagy mondhatjuk úgy, hogy a mellkasához, hiszen egy fejjel magasabb volt a lánynál. Seungyeon zavarba jött. Mindig közel volt a lányhoz, de ez cseppet sem baráti megközelítés volt. A lány elvesztette az egyensúlyát és a fiúba kapaszkodva, mind a ketten eldőltek az ágyra. SunJi arca így már közvetlen Seungyeon arca előtt volt, érezte az erős alkohol szagát, de túlságosan lefoglalta a lány szép arca és közelsége, hogy bármit is gondoljon. Hosszú ideig egymás szemébe néztek, mire a fiú kissé elkezdte felemelni a fejét az ágyról, hogy elérhesse SunJi száját az övével. A lány, tudattalan állapotában nem sokáig gondolkodott az ügyön, csak pár centivel hajtotta lejjebb a fejét, s ajkuk máris összeért. Seungyeon gyomra összeszűkült, s érezte, hogy férfiassága eluralkodik rajta. Sokszor képzelte már el ezt a helyzetet, de most hogy megtörténik...
A lány sokkal hevesebben kezdte el csókolni, karjait átvetette Seungyeon vállain és szorosan magához húzta. Ez volt az a pont, ahol Seungyeon már nem bírt gondolkodni a mámortól és minden bizonnyal az alkoholmennyiségtől, amit magába öntött az elmúlt órák alatt. Átgördítette a lányt, így apró teste már az övé alatt volt. Ő diktálta a tempót, SunJi pedig készségesen követte őt. Lenn dübörgött a zene, de ők mégis csak egymás heves légzését és szívverését hallották. A lány lenyúlt Seungyeon pólója szegéhez, majd lehúzta a fiúról. Csak egy pillanatra szakadtak el egymástól, majd újra összeforrtak ajkaik. Azt sem tudták, hogy mit csinálnak, csak engedték, hogy az ösztöneik vezesség őket, mintha nem számítana, hogy legjobb barátok...
Ekkor Seungyeon megállt. Épp kapcsolta volna ki a lány melltartóját, mikor végre visszatért a józan esze. Ezt nem csinálhatja. Mind a ketten részegek. Semmelyik fiúnak nem szabadna kihasználni ezt az alkalmat, hát még a legjobb barátjának nem.
- SunJi. - lehelte a fiú.
- Hm? - kérdezte kacér hangon a lány. Mikor lenézett rá, piros pozsgás arcát látva, Seungyeon-t ismét elfogta a vágy, de sikerült uralkodnia magán és nagyot sóhajtva leszállt a lányról.
- Aludj! - takarta be a félig szinte meztelen barátját. Több sem kellett SunJi-nak, szinte rögtön álomba merült. Seungyeon még egy ideig ült az ágya szélén, arcát a tenyerébe temetve. Még jó, hogy időben kapcsolt, különben ki tudja meddig mentek volna el.

Mikor hazaért és lefeküdt a saját ágyába, tudta... ezt már nem lehet visszacsinálni. Lehetnek ők bármennyire jó barátok, ha ő már nem így érez. Ha jobban belegondol, sosem érezte azt az utóbbi időben, hogy csak barátok lennének. De ezidáig sikerült eltemetnie magában ezt az érzést, vágyat. A mai nap után, hogy ízelítőt kapott abból, hogy mi lehetne, ebből az érzésből...
Többet akart, többre vágyott. De nem csak arra, amire alap esetben egy egyszerű férfi vágyik. Nem, ez sokkal több volt annál. Szerette volna, ha az összes korlát lebomlik köztük, azok amelyek közel, mégis olyan távol tartották őt a lánytól. Most már nem akart csak a legjobb barátja lenni.



Dátum: 2013. július 6.
 photo tumblr_nf4bjqDWcg1u2ignro5_500_zpszxozvdry.gif
Cím: Képszakadás

Hangulat: zavarodott, sajnálkozó

- SunJi, gyere le, kész a reggeli! - hallom Seungyeon hangját az ajtóm mögül.
Iszonyú fejfájással ébredek, olyan másnapos vagyok, hogy fogalmam sincs, hogy kerültem az ágyba, miért viselek csak fehérneműt és hogy mi történt tegnap este.
- Aaaaaaahj! - nyávogok, mire Seungyeon benyit.
- Mondtam, hogy kész... - mikor megpillantja, hogy egy száll melltartóban ülök az ágyamon, zavarodottan elfordul. - Ya! Öltözz fel! - a hangja, mintha...remegne? Mit van úgy oda, nem most lát először fehérneműben. A strandra is együtt járunk. Kikászálódom az ágyból, majd a szekrényemhez megyek.
- Te hallod... nálam totál képszakadás van. Fogalmam sincs, semmire nem emlékszem a szülinapi bulimból. Érdemes volt megtartani. - fájlalom a fejem és az eltűnő emlékeim. - Kaptam valami más ajándékot is, ezen az iszonyú fejfájáson kívül? - érdeklődöm, de ő nem válaszol, csak fogja magát és kiviharzik a szobából, miközben annyit motyog, hogy....nem értettem pontosan. Felöltözöm és sajnálkozva lebotorkálok a lépcsőn, de az utolsó lépcsőfokon megcsúszik a lábam, s majdnem hasra esem, de szerencsére Seungyeon épp akkor halad el a lépcső előtt, így sikerül elkapnia.
- Ah, kösz chingu. - veregettem meg a mellkasát. - Nélküled már elvesztettem volna jó pár testrészem.
- Az biztos. - forgatta a szemét, majd mikor ráeszmélt, hogy kicsit tovább tart a karjaiban a kelleténél, hirtelen ellök magától és az étkezőasztal felé veszi az irányt.
Úristen, csak nem csináltam valami hülyeséget az este? - gondoltam magamban zavarodottan.



 photo tumblr_nnb7whs3gA1u1xqj2o1_540_zpsubq1cuqc.jpg
Dátum: 2013. szeptember 11.
Cím: Az új cserediák

Hangulat: izgatott

- Ő itt az új kínai cserediák, Wenhan. Üdvözöljétek! - mutatta be az új diákot a tanár. A fiúnak olyan szép arca volt, hogy bármely lány megirigyelné. Izmos teste pedig csak még vonzóbbá tette. A barátnőmmel, ShiWon-nal sunyin egymásra vigyorogtunk, majd azt tátogtuk, hogy „milyen helyes”.
- Ya, ShiWon-ah! - szólt oda Shiwon barátja Yixuan, aki szintén Kínából jött, de elsőtől kezdve a sulinkba jár és a baráti társaságunkhoz tartozik. - Ha jól tudom, neked van pasid! - mondta fenyegetőzön.
- Most mit vársz? Friss hús. - viccelődött Seungyeon, de a mosoly mögött frusztrációt véltem felfedezni rajta. A bulim óta ilyen, bár fogalmam sem volt, hogy miért változott meg ennyire.
Kidugtam rá a nyelvem, majd újra visszanéztem az újonnan érkezett diákra, aki éppen engem vizslatot nagy szemeivel.

- Szia! - ment oda hozzá a szünetben Shiwon. - Nincs kedved eljönni velünk hétvégén moziba?
- Mozi? - tűnt fel hirtelen Yixuan. - Te most randira hívod?
- Nyugalom, gondoltam csatlakozhatna hozzánk, mellesleg... - a következő sorokat már súgta a barátja fülébe Shiwon. - ...SunJi-nak bejön... - ennyit értettem belőle.
- Yaaa! - csapok a határa. - Miket beszélsz?
- Miért is ne? Minél többen vagyunk, annál jobb. - csatlakozott Seungyeon is, bár a megszokott jókedve elhomályosulni látszott. - Mellesleg mindannyian beszélünk kínaiul.
- Csak ti. - helyesbítek, majd odafordultok a barátainkhoz, hogy bemutassam őket. - Ő Yibo, szintén kínai és SungJoo, ő kinn élt egy ideig. Azt hiszem... otthonosan érezheted magad... - mosolyogok rá, mire ő viszonozza ezt a gesztust. Istenem, de szép a mosolya. - gondolom magamban. Lopva Seungyeon-ra pillantok, aki látszólag éppen valami viccet mesél Yixuannak, de pár pillanattal később egy szó nélkül elmegy. Nem tudom, hogy most bemesélem-e magamnak, de a szülinapom óta valami bántja a lelkét, néha elfeledkezik az idétlen, vihogó önmagáról és elmélázik valamin, amit azóta sem osztott meg velem. Lehet szerelmes? - ötlött fel bennem hirtelen. Ki lehet az?
- Akkor ötkor? - könyökölt oldalba ShiWon.
- Mi? Mi? - rázódtam vissza a valóságba. - Ötkor mozi?
- I-genn. - emelgette a szemöldökét.
- Hova lett Seungyeon? - nézett körbe Yibo. - Az előbb még itt volt. Történt valami? Mostanában elég furcsán viselkedik.
- Ugye? Én is észrevettem. - értettem egyet hevesen. Akkor nem csak bemeséltem magamnak a változást.
- Te vagy a legjobb barátja, miért nem kérdezel rá? - kérdi SungJoo.
- Lehet van csaja! - vágja rá Yibo. - Lehet szerelmes! - mosolyog önfeledten. - Nem is ártana már, a lányok azt hiszik, hogy veled jár, hiszen mindig együtt vagytok. Semmi esélye így becsajozni. - mutogat rám.
- Dehát...mindenki tudja, hogy csak barátok vagyunk. - csapok egyet a baseball sapkájára.

To Be Continued.... 

2014. február 23., vasárnap

Dancing for your Love (Lay One Shot)

 photo tumblr_ml0029vHln1snv3dio1_500_zps2a1cdcdb.gif

A próbateremben voltál, ahogy minden csütörtökön, most is tátott szájjal figyelted, ahogy az a valaki teljes odaadással mozog a zene ritmusára. Tulajdonképen miatta voltál ott, minden áldott héten.  Nem győzted falni létének gyönyörű látványát, ahogyan kígyó módjára vonaglott a tükör előtt, szinte teljesen megfeledkezve a mögötte álló gyakornokokról, akik azért járnak erre az órára, hogy elsajátítsák a tánc rejtelmeit. Mikor végre leállt a zene, Ő csillogó homlokkal, a sok mozgástól kimerülve fordult a többiek és egyben feléd.

- Ezt fogjuk megtanulni a következő két hónapban, remélem felkészültetek. - mosolygott elbűvölően.
- De ez nehéz! - vinnyogott valaki a sarokból.
- Igen, az, de ha sikerül egyszerre mozognotok, nagyon jól fog kinézni, ígérem. Most vége az órának! - hajolt meg előttetek, mire kissé fáziskésésben, de te is leutánoztad a mozdulatot.
Úgy gondoltad itt a megfelelő pillanat, hogy felhívd magadra a figyelmét. Bár sokszor mosolygott rád a próbák alatt, néha már szinte feltűnő volt, hogy a javítások során hosszan elidőzött nálad, mikor a barátnőd szerint nem volt olyan sok hiba a mozdulatsorodban.
Nem voltál biztos a szándékaiban, mert sose hívott még el sehova, mégis olyan jeleket küldözgetett feléd, hogy elkezdted megkedvelni. Már rég abbahagytad volna az egészet, ha Ő nem lett volna ott.
- Lay sunbae-nim! - szólítottad halkan, mikor már megbizonyosodtál arról, hogy mindenki elhagyta a termet.
- Oh, ________-ah! - nézett rád meglepetten, még a pakolászást is abbahagyta. Csillogó szemei viszont megakadályoztak a gondolkodásban, hirtelen el is felejtetted, hogy mit  akartál mondani, ezért olyan dolgot tettél kínodban, amit sosem gondoltál volna, hogy meg mered tenni. 
Lábujjhegyre álltál és...arcon pusziltad.
Olyan gyorsan történt, hogy mielőtt felfoghattátok volna a dolgokat, te már ijedten a szádra csaptál és esze-veszetten rohantál ki az épületből. Nem vártad meg, hogy mi lesz Lay-nek a reakciója, annyit láttál csak, hogy megszólalni se bírt az őt ért sokktól. 
Nem hagytad el rögtön az épület területét, bebújtál egy bokorba és onnan figyelted, mikor és milyen arckifejezéssel távozik Lay.
- Hova tettem a kulcsomat? - kérdezte buta tekintettel maga elé meredve. Akár egy elveszett bárány, még mindig sokk alatt volt, annyira, hogy a keresett tárgyat ki is ejtette a kezéből, de így legalább végre rájött, hogy a kulcsot a kezében szorongatta.
- Ahh, megvan! - örült meg a tárgynak, mint egy kisgyerek. 
- Annyira aranyos. - gondoltad magadban.
A telefonja elkezdett csörögni, mire ő nagy nehezen előbányázta a táskájából.
- Baek? Baek! - kezdte izgatottan. - Nem fogod elhinni, hogy mi történt velem az imént... – kezdett bele a sztorijába teljes beleéléssel.
Az a mosoly, ami akkor szétterült az arcán, és látszani engedték az aranyos kis gödröcskéit elég volt ahhoz, hogy bebizonyosodjon számodra... tetszel neki, csak meg kell adni neki a megfelelő löketet.


Másnap, félve léptél be a próbaterembe. Sőt…először el sem akartál menni, de végül a barátnőd meggyőzött, hogy ha most elmenekülsz, nem lesz semmi a dologból.
Lopva Lay-re pillantottál, aki éppen a magnóba tette a cd-t, de valahogy megérezte pillantásodat és rád nézett. Arcod azon nyomban paradicsom-vörössé vált, majd elkaptad a tekinteted és lehajoltál bekötni a cipődet. Igyekeztél úgy tenni egész próba alatt, mintha tegnap semmi se történt volna köztetek.
- Az előadásban, lesz egy páros rész is, akiknek a résztvevőit én fogom majd kiválasztani. – mondta Lay. – Most pedig tartsunk egy kis meghallgatást.
Mindenki meglepetten nézett a tánctanárra, csak a te tekinteted volt ijedt. Nem mertél kiállni mindenki elé, főleg Lay elé nem.
- Freestyle. – suttogta Lay, majd intett az első embernek, hogy lépjen előre és táncoljon el vele egy páros, freestyle táncot.
A következő kör viszont a tied volt. Lay nem intett, hanem a neveden szólított, majd kezét nyújtotta feléd. Először vonakodtál hozzáérni, féltél, hogy beégsz az egész csoport előtt, hiszen érezted belül, hogy ég az arcod, és hirtelen nagyon meleged lett. Tenyered és egész tested izzadni kezdett, pedig még el sem kezdted a táncot.
 photo tumblr_inline_mhu6d36wpy1qz4rgp_zps0943893e.gif
Viszont mikor elkezdődött a zene, igyekeztél elfelejteni mindent, csak a ritmusra koncentrálni. Ez sikeresen elfeledtette a kínos pillanataidat Lay-el és tudtad, hogy egy dolog van amivel biztosan le lehet venni a lábáról. Az pedig a beleélés, a táncot illetően. Ezért igyekeztél úgy táncolni, mintha senki nem lenne rajtatok kívül a teremben. Különös módon Lay előre látta az mozdulataidat, így gondolkodás nélkül tudott azonosulni és együtt mozogni veled. 
Mikor már épp vége lett volna a zenének és a koreográfiádnak, Lay hirtelen magához húzott és kezei beletúrtak nedves hajadba. Olyan közel húzta fejedet az ő arcához, hogy szátok szinte súrolta egymást. Ez volt az előadás végpóza. – gondolta Lay, viszont te annyira meg voltál lepve, hogy nagy szemekkel bámultál rá és egymáshoz simuló testetekre. Ismét zavarba jöttél, ugyanakkor a gyomrod összeugrott az izgalomtól. Boldog voltál, hogy ilyen közel húzott magához, ennyi ember előtt. 
A teremben csend honolt, mindenki elképedve bámult rátok. Lay óvatosan elengedett, majd idegesen megköszörülte a torkát.
-  A mai próbának vége, hazamehettek. – hajolt meg, majd szemeit ide-oda kapkodva, zavartan ellépett tőled.
~~~
- Oh, megijesztettél! – nézett rád halálra vált képpel és szívéhez kapó kézzel Lay, mikor kilépett az épületből és te hirtelen ott teremtél előtte.
- Sunbae-nim! – kezdted pajkos hangnemben. – Nem szeretnél mondani nekem valamit? – próbálkoztál, hátha elmagyarázza mi történt az imént a próbán.
Lay olyan zavarba jött, mint még soha. Idegesen elkezdte rágni szája szélét, majd megvakargatta a tarkóját.
- Én…nos…igazából… - kezdett el dadogni. – Ya! – ocsúdott fel. - Ha már itt tartunk, mi volt az tegnap? – halkult el a mondat végén. Olyan aranyos volt, mint egy ártatlan kis paci.
Te viszont nem szóltál egy szót sem, csak szélesen rámosolyogtál és magadhoz húztad. Abban az ölelésben minden érzelmed benne volt, minden eltitkolt pillanat, amikor rá gondoltál, minden kis titok amit szerettél volna megosztani vele. 
Különös módon Lay azon nyomban megértette, majd viszonozta az ölelést és elkuncogta magát.
- Most már értem. – suttogta a nyakadba. – Mindent értek.
- Már én is. – nevettél, majd még szorosabban elkezdted ölelni.

2013. augusztus 27., kedd

LET THIS DIE! (VIXX Leo&N one shot)

Leo&Hakyeon  One Shot

 photo tumblr_mrddcrPEal1s5pex7o3_250_zps1fac2675.gif
A szíved hevesebben kezdett el dobogni, amint megláttad azt a bizonyos személyt a bárpultnál. Mielőtt elindultál otthonról, eszedbe sem jutott, hogy össze fogsz vele futni ezen a helyen. Ahol minden elkezdődött. Egy éve nem is gondoltad, hogy pont egy bárban fogod megtalálni azt a személyt, akivel örök életedben együtt akarnál maradni, hiszen az emberek többsége azért jár ilyen helyekre, hogy ismerkedjen és flörtöljön. Te sem voltál ez alól kivétel, ahogy Leo sem. Mégis aznap, mikor először megpillantottátok egymást, rögtön tudtátok, hogy ez nem csak egy pillanatnyi fellángolás, hanem valódi.

Akkor mégis miért lett vége? – kérdezted magadtól, majd visszabújtál az ajtó mögé, ahol nem láthat meg. Nem lenne kedvező, ha megpillantana egy másik férfival, aki történetesen a legjobb barátja volt, még mielőtt kiderült a félrelépésed. Hakyeon, Leo gyerekkori jó barátja volt addig, amíg te fel nem tűntél és tönkre nem tettél mindent. Ostoba voltál, hogy engedtél Hakyeonnak, mégis volt valami oka annak, hogy sikerült –akár egy alkalomra is- elcsábítania szerelmedtől. Mikor Leo megtudta, hogy megcsaltad nagy balhét csapott, Hakyeon és te sem úsztad meg egy-két kék folt nélkül, de nem nehezteltél rá, megérdemeltétek. Miután Leo lenyugodott, fogta a cuccait és elhagyott. Azóta nem is beszéltél vele, bár rengetegszer üzentél neki, leveleid és hívásaid néma gazdára találtak. Tudtad, hogy el sem olvassa és hallgatja meg az üzeneteidet. Hiába próbáltad helyre hozni, Leo hajthatatlan volt.
- Mindjárt jövök, csak leparkolok a kocsival. – mondta Hakyeon, majd ott hagyott a bárban egyedül.
Ez egy megfelelő alkalom lenne, hogy beszélgess vele. Nagyon kíváncsi voltál, hogyan éli azóta az életet, bár elnézve az előtte tornyosuló sörös üvegeket, nem tűnt túl derültnek. Maga alatt volt, ahogyan te is, de neked ott volt Hakyeon, akit ugyan kedveltél, ezért csillapítani tudta szomorúságodat, de nem tudta megadni azt, amire vágytál. Nem voltál szerelmes belé, nem érezted azt a fajta vibrálást, mint Leo-nál. Leo volt az egyetlen, akivel felhőtlenül boldog voltál, az egyetlen, aki megértett téged, és te mégis…elszalasztottad. Hagytad elmenni.

Lassan felé sétáltál, majd leültél egy helyet kihagyva mellé. Hiába fürkészted arcát hosszasan, Leo nem nézett rád, bár volt egy sejtésed, hogy észre vett. Hiszen ki az, aki nem nézi meg azt, aki leül mellé egy bárban.
 photo tumblr_mrddcrPEal1s5pex7o7_250_zps4d59a78b.gif
Végül több perc bambulás után Leo végre felemelte a fejét és rád nézett. Szemében nem lehetett látni mást, csak szomorúságot, keserűséget.

- Szia! – emelted fel a kezedet félénken, majd egy erőltetett mosolyt villantottál, de magad érezted rosszul amiatt, hogy milyen hamis is ez a mosoly. Igazából sírni lett volna kedved, azt akartad, hogy átöleljen és megvigasztaljon, hogy azt mondja: „Minden rendben”, hogy megbocsát. De ehelyett elfordította a fejét, majd az üvegét levágta a pultra, ami következtében ugrottál egyet ijedtedben. Leo nem mondott semmit, csak úgy mint anno, most is fogta magát és elment.
Te viszont ezúttal nem hagytad annyiban, követted. Olyan helyen voltatok, ahol jelenleg nem tartózkodott senki, csak ketten álltatok a sötét folyosón. Leo megtorpant, amint megérintetted a kezét. Olyan régóta nem érezhetted finom kezeinek érintését, hogy akaratlanul is elmosolyodtál az érzésre, amit kiváltott belőled.
- Beszéljük meg! – motyogtad. Leo viszont kirántotta kezét a szorításodból és indult volna tovább, de te elé szaladtál és elálltad az útját. Nem engedheted el! Ezúttal nem!
 photo tumblr_m4qxttsnHu1rt5bs9o2_500_zpse71601e7.gif 
Leo végre rád nézett, gyönyörűen metszett szemeiből alig látszódott valami, hiszen pillái alól figyelte gondterhelt arcodat. Majd egyszer csak fejével közeledni kezdett. Nem csak a feje, de a teste is közel került a tiedéhez, már azt hitted, hogy meg akar ölelni, miközben megcsókol, de hideg zuhanyként ért a cselekedete, mikor finoman arrébb tolt az útból és belépett a liftbe, ezzel ott hagyva téged egyedül, könnyek között.
Tényleg…végleg vége? – szipogtál. Nem akartad elhinni, hogy így ott hagyott, még csak beszélni sem tudtál vele, még csak megmagyarázni sem tudtad. Nem tudtad neki elmondani, hogy még mindig szereted és hogy vele szeretnél lenni.
 photo tumblr_m4qxttsnHu1rt5bs9o3_500_zps2393cf77.gif

-         ___________! – szólított Hakyeon, s amint megpillantotta arckifejezésedet rögtön megértette.
-         Találkoztam vele visszafelé jövet. – mondta halkan. – Felejtsd már el! – hangja ingerültté vált.
-         Hogyan felejthetném el? – kezdtél el kiabálni kétségbeesetten.
-         Én vagyok a pasid, elfelejtetted? Miattam hagytad ott!
-         Ő hagyott ott engem. Miattad!!! – vitatkoztál.
Hakyeon arca vörössé vált, annyira felidegesítette a dolog. Ugyan tudtad, hogy még mindig szereti a legjobb barátját, de azt nem volt hajlandó nézni, hogy te sírsz miatta.
Hakyeon durván megragadta a kezed, majd kihúzott a bárból, egy olyan utcába, ahol nem járkált senki, csak ketten voltatok. Pár percnyi néma csendre volt szüksége, hogy eléggé lenyugodjon ahhoz, hogy beszélni tudjon.
-         Te az én nőm vagy! – mondta követelőzően.
-         És az, hogy mit érzek, nem fontos? – kérdezted.
-         Te engem szeretsz! Ha nem így lenne, nem kerestél volna fel sírva akkor, mikor összevesztél vele.
-         Veszekedtünk. Na és? Minden párnál előfordul. De te kihasználtad a helyzetet. Ne érts félre, nem egyedül a te hibád, én is hibás vagyok, de… ez mind nem történt volna meg, ha akkor ellöksz magadtól.
 photo tumblr_mjcn6yzrdl1ricqw5o1_500_zps48b351b4.gif
Erre Hakyeon annyira felhúzta magát, hogy megragadta a derekadat és nyakadnál fogva arra kényszerített, hogy megcsókold. Nem akartad, utáltad, ha ilyen agresszív volt, végül mégis hagytad, hogy ajkaival a tiedet falja, dühösen, ingerülten, ahogy mindig is szokta, ha felidegesíted.
-         Ő elengedett. – suttogta, miután elhúzódott. – Hagyta, hogy hozzám szaladj. Az ő hibája. Nem a miénk. Én sose engednélek el!

 photo tumblr_mjcn6yzrdl1ricqw5o3_500_zps1abc3e58.gif
-         Sajnálom. – mondtad neki őszintén, teljes szívedből. – Hagyjuk ezt abba. Nem számít mennyit szenvedek, de vissza fogom szerezni. Szeretem őt! – engedted el Hakyeon kezét majd ott hagytad úgy, mint ahogyan Leo hagyott ott téged.

Nem akartál tovább csendben maradni, azt akartad, hogy ismét veszekedjetek úgy, mint régen, amikor még voltatok egymásnak ’valakik’. Nem akartad, hogy úgy kezeljen, mint egy idegent, akihez egy szót sem szól.
Ezért fogtad magad és a háza felé vetted az irányt. Nem gondolkodtál sokáig, becsengettél.
Mikor Leo kinyitotta az ajtót, meglepett tekintettel nézett rád, szinte sokkot kapott, annyira nem számított a látogatásodra. Mikor magához tért, ismét rideggé vált az arca.
-         Mit keresel itt? – kért számon.
-         Azért jöttem, hogy elmondjam…sajnálom. – mondtad, miközben eleredtek a könnyeid és az eső is. De az sem érdekelt, hogy elázol. Ezt mindenképpen el akartad mondani neki. – Tudom, hogy hibáztam, meg is érdemlem, hogy haragudj, de…én…szeretlek. Nem akarlak elveszíteni. – nem mertél ránézni, féltél a reakciójától. Ami azt illeti okkal tetted. Leo fújtatott egy nagyot, majd megfogta a kilincset.
-         Menj haza. – mondta fáradtan és becsukta előtted az ajtót.
-         Yaaa! – kiáltottad csurom vizesen, miközben az ajtót csapdostad. – Szeretlek, te idióta! – hisztiztél, de az ajtó akkor sem nyílt ki. – Nem elég ennyi? – csuklott el a hangod.
Fel kell adnod, __________. – mondtad magadnak.
Nem fog megbocsátani... – negyed óra múlva elhagytad a lakását, majd elindultál valamerre. Az nem érdekelt, hova lyukadsz ki, csak mentél, miközben az emberek mind esernyővel rohangáltak, te bőrig ázva, könnyes szemmel, lassú léptekkel meneteltél egy ismeretlen cél felé.
Úgy érezted soha az életben nem lehetsz már boldog, hiszen az akit szerettél hallani sem akar rólad.
Komolyan azt hitted, hogy meg fog bocsátani?
 photo tumblr_mrddcrPEal1s5pex7o8_250_zpsc2fe1be0.gif
Hiszen megcsaltad, TE hülye! – ütögetted a fejed mérgedben.
-         _________! – kiáltott valaki utánad, de mikor hátra fordultál, egy mellkas csapódott a tiedhez és két erős kar ölelt át. Nem kellett ránézned ahhoz, hogy megtudd ki az. Leo nyakad hajlatába fúrta az arcát, majd pár perc múlva elhúzódott és a szemedbe nézett.
-         Szeretlek, _________! – mondta csillogó szemekkel. Nem tudtad elhinni.
-         Meg…megbocsátasz? – dadogtad.
- Meg. – mosolygott aranyosan, majd két keze közé fogta az arcodat és megcsókolt olyan édesen, hogy beleremegett a gyomrod, még az eső el is állt, majd a nap beragyogta a környéket, köztük a te szívedet is. Boldog voltál, hogy a karjaiban lehetsz, hogy csókolhatod. 

2013. június 13., csütörtök

Don't Leave Me again! (Baekhyun 1shot)

 photo tumblr_mnlwstbDTj1rl3g6ho1_500_zps916d8e4b.gif
- Baekhyun-ssi! Megtennéd, hogy egy kicsit oldalra fordulsz? - kérdezte a EXO főénekesétől a fényképész. Épp a legújabb albumuk fotóit készítettük, de mivel a fiúk alig egy évesek, ezért nem ment zökkenőmentesen az ügy. Én, mint stylist tudom ezt a legjobban, a menedzsereken kívül.
A többiekkel még úgy ahogy kijövök, de Byun Baekhyun valami okból kifolyólag nem kedvel engem. Igazából tudom az okát, csak nem akartam magamnak beismerni.
Három évvel ezelőtt Ő és Én boldog párt alkottunk, legalábbis valami olyasmit.  Már régóta kedveltük egymást és egy ideig jártunk is - már ha azt annak lehetett nevezni, de a családom és én is úgy döntöttünk, hogy elmegyek külföldre, divatszakmát tanulni. Most visszatértem és stylistként dolgozom az SM Entertainmentnél, szerencsétlenségemre éppen az EXO-hoz kerültem. Bár ahhoz, hogy titokban tudjuk tartani a 'volt' kapcsolatunkat, ahhoz el kellett határoznom magam és megpróbálni elfelejteni a múltban történt dolgokat. 
Nagyon nehéz volt elhagynom, de akkoriban csak a karrieremre tudtam koncentrálni. Ha akkor nem mentem volna ki, akkor most nem lenne állásom. Fogalmam sem volt, hogy Baekhyun mennyit gondolt rám, szenvedett-e egyáltalán, csak azt tudom, hogy én minden nap sírtam utána. Még most is sírok, mikor durva hangnemmel hozzám szól. A többiek is meglepetten néznek rá és nem értik durvaságának okát. Ahogy láttam rajta, ő sem szeretne visszaemlékezni a régi időkre.
- Ez így akkor sem lesz jó. - morgott az orra alatt, mikor ráadtam az új szettet. Nem értettem, hogy mi nem tetszik neki, jól nézett ki, minden egyes ruhadarab a helyén volt, minden egyes kiegészítő illet a stílushoz.
- Mi az, ami nem tetszik? - kérdeztem közömbösen, de közben nem néztem a szemébe. Az utóbbi időben ezt tettem, egyszerűen szégyelltem magam, hisz tudtam, hogy nagyon megbántottam és búcsú nélkül képes voltam elhagyni.  Mély sebet ejthettem rajta, ezt beismerem.
- Az, hogy amióta vissza jöttél úgy kezelsz, mint egy idegent. - rivallt rám. Ez nem volt jellemző rá, neki mindig is életvidám és kedves természete volt, ritkán vált agresszívvá vagy dühössé. Tényleg ennyire megváltozott volna három év alatt?
- Te egy idol vagy, én pedig a stylistod, az alkalmazottad . - mondtam, de most is másfelé néztem. - Az a dolgom, hogy öltöztesselek, semmi több. - mondtam határozottan és felemeltem a fejem. Arca dühös volt, a levegőt is hangosan vette, szép szemei a réginél sötétebb barnán csillogtak, vagy lehet csak a dühtől tűnt feketének.
- Gyere velem! - ragadt karon, majd maga után húzott ki az öltözőből, a díszletek mögé. Ott nekivágott a falnak, úgy, hogy a lélegzetem is elállt egy rövid ideig. Meglepődtem hevességén, hova tűnt az a fiú akit ismertem?
- Miért nem hívtál? - kérdezte idegesen, de próbálta visszafogni a hangerőt. - Miért tűntél el olyan hirtelen, úgy hogy még elbúcsúzni sem volt időd? Vagy nem is állt szándékodban? - kérdezte gúnyosan.  - Talán így akartál lerázni?
Fájtak a szavai. Miért gondolja azt, hogy meg akartam szabadulni tőle, mikor oly annyira szerettem, jobban mint a családomat.
- Nem érdemes már a múlton rágódni. - próbáltam állni a sarat, de csak nagy erőfeszítések árán sikerült benn tartanom a könnyeimet.
- Számodra lehet nem jelentett semmit, de én nekem te voltál a mindenem! - a fejem mellett mérgében behúzott egyet a falnak, mire megszeppenve kaptam tekintetemet meggyötört arcára. Szemei csillogtak a szabadulni akaró könnyektől. Akkor nem bírtam tovább és én is pityeregni kezdtem.
- Az az idő lezárult. Már mindketten új életet kezdtünk. Te idol vagy és most forgatjátok az új klipeteket, úgyhogy vissza kéne menni... - nem sikerült kiszabadulnom, mert visszalökött a falhoz.
- Ennyivel le akarod rendezni? - kérdezte cinikus mosollyal. Még így dühösen is gyönyörű volt, bármit csinált, sminkkel, smink nélkül, vidáman, szomorúan, dühösen...mindenhogy lenyűgözött. Még mindig szerettem. A szívem zakatolni kezdett mikor közelebb hajolt és megéreztem édes leheletét a számon.
- Mit érzel most? - suttogott, de tekintetét még mindig az arcomon legeltette, bár félig lehunyt szemhéjjal.
 photo tumblr_m6ya66Tl0Q1qdgxvxo1_400_zps85bd4b1e.gif
Mit érzek? Izgatottságot, de félelmet is. Félek, hogy ez az egész csak egy álom és igazából nem érinthetem meg selymes bőrét, amely az évek során semmit sem változott, még mindig ugyanolyan sima és kellemes tapintású volt, mint régen.
Gondolkodás nélkül felemeltem a kezem és tenyeremet végighúztam jobb arcféltekén, mire vonásai meglazultak, pupillái kitágultak és az enyémeket kezdték el keresni.
- Hiányoztál. - bukott ki belőlem, de még mielőtt elhúzódhattam volna, ő megragadta a derekamat és ismét elhúzott valahova, azt hiszem egy másik öltözőbe, majd kulcsra zárta az ajtót.
- Azt hiszem ki kell engesztelned. - jött felém vészjósló mosollyal. Ismertem ezt a féle mosolyt, ilyenkor perverz gondolatok jártak a fejében, de jelen esetben nem bántam. Sőt...akartam, hiszem olyan régóta nem érinthettem meg és olyan régóta nem érezhettem forró száját az enyémen.
Úgy esett nekem, hogy az elmúlt három év minden fájdalmát rám zúdította, olyan heves és durva volt, mint egy vadállat. De megérdemeltem, őszintén...örültem, hogy rajtam vezeti le a feszültséget, mintha valaki másnál keresne megnyugvást.
Alig telt egy percbe, mire mindketten alsóneműben álltunk egymás előtt, Baek kezei bejárták az egész testem, szinte felperzselődött a bőröm ott, ahol megérintett. 
- Nem engedlek el soha többé! – lihegte a fülembe, miközben egyik ujját óvatosan bele helyezte nedves nyílásomba. Levegőt is alig kaptam, annyira hiányzott ez az érzés, az ő ujjai, szája, érintése, annyi ideig voltunk távol egymástól, annyit gyötrődtünk magányosan, hogy ez a rövidnek tűnő pillanat, mikor testünk eggyé válik az egyik legértékesebb pillanataim közé fog tartozni. 
Mikor belém helyezte merev férfiasságát, felkiáltottam, de Baekhyun szép kezével befogta a számat, hiszen nem lett volna kedvező, ha a dolgozók és nem utolsó sorban a banda tagjai meghallanák a nyögdécseléseinket, és elkezdenék keresni Baekhyun-t.
Nem tartott sokáig, mégis úgy éreztem a fellegekben lebegek, azzal a személlyel, akit mindennél jobban szeretek.
- Végre hozzád bújhatok. – fülemet mellkasához nyomtam és hallgattam ritmusosan gyorsan verő szívverését, miközben szorosan magához ölelt.
- Ha megint le mersz lépni, megtalállak és …. – nyomott egy durva csókot a homlokomra.
- Nem megyek sehova.  – jelentettem ki határozottan. – Ezúttal nem. 
- Helyes. – mosolygott rád angyalian. – Nos akkor… megkérhetlek, hogy… újra rám adnád a ruhákat? – kuncogott. – Nemsokára az én köröm jön.


2012. november 21., szerda

Bo Peep, bo peep (Baekhyun 1shot)

Photobucket
Baekhyun oneshot


- Ezt most komolyan gondolod? - vágtam a fejéhez egy párnát. - Már megint képes vagy itt hagyni, egyedül? Hát semmit nem jelentek neked? - kiabáltam torkom szakadtából.
- Bébi... - Baekhyun hangja nyugodt maradt, sőt még egy csábos vigyort is felém villantott. Nem vett komolyan, ezúttal sem. - Tudod, hogy ez nem így van...
- Hallgass! - röpült felé még egy párna, amit ezúttal elkapott, majd nem túl erősen vissza is dobott. 
- Te...te most komolyan megdobtál? - ámultam el, majd a harmadik párna kiesett a kezemből. 
- Mit szeretnél...mivel dobjalak még meg...? - közeledett felém pajkos fél vigyorral, amitől hátrálni kezdtem. Mivel a fal mögöttem akadálynak számított a további menekülésben, megkerültem Baekhyun-t és elé álltam.
- Ne gyere közelebb! - tartottam a kezeimet védekezően magam elé. - Megbánod!
- Hm... - mért végig, majd szexuálisan végignyalta nyelvével a száját. Úristen! Ne csinálja ezt! - nyeltem egy nagyot kínomban. - Mi lesz a büntetésem?
A kezem gyengéden csattant az arcán, amin először meglepődött, majd szólásra nyitotta volna a száját, de én megelőztem.
- Mennem kell, megengedtem a fürdővizet. - elszökni viszont már nem tudtam.
Baekhyun megragadta a karom és erőteljesen nekivágott a falnak, amiért fel is jajdultam, de mikor megéreztem vad ajkait az enyémen, rögtön el is felejtettem a fájdalmaimat és átvette az érzést valami más. Vágy.
- Ugye tudod, hogy ezt duplán kapod vissza? - mosolygott Baekhyun két heves csók között. Nem bántam. Felőlem tízszeresét is visszaadhatja, sosem telnék be vele.
Baekhyun szinte letépte a topomat és a kis nadrágomat, majd azon nyomban felfedező útra indul szájával meztelen testemen. Felnyögtem az élvezettől mikor a legérzékenyebb pontomhoz ért. Nem hatolt be, hanem végignyalta mellemet, majd a nyakamat és újra vad csókban forrtunk össze. Nagy kezei belemarkoltak a fenekembe, miközben én kicsatoltam az övét és letoltam a nadrágját, majd felhúztam a pólóját. Miután befejezte hátsó felem kényeztetését, kibújt a felsőjéből, így megcsodálhattam a mellkasát. Nem volt olyan izmos, de engem így is hihetetlen lázba hozott. Apró, forró puszikkal leptem el melleit, majd rátértem a nyakára és ott kezdtem el szívogatni a bőrt. Közben oldalát markolásztam, ugyanis hosszú, ujjaival kiszorította belőlem a levegőt. Mindig is imádtam mikor hosszú ujjaival tevékenykedett, olyan extázisba tudott hozni, vele, hogy szinte azonnal elmentem. Most is így történt. Miközben nyakamat csókolgatta, én felkiáltottam és elélveztem keze felett. 
- Gyönyörű vagy... - simogatta meg az arcomat, majd megfordított és  erősen nekinyomott a falnak. Mikor megéreztem csípőjét a fenekemhez nyomódni, ismét elállt a lélegzetem. Erekciója már ki akart szabadulni, de a boxere még mindig elállt az utat.
- Azt mondtad, hogy megengedted a fürdővizet, hm? - suttogta kéjesen a fülembe, mire csak bólintani tudtam. - Tökéletes. - kuncogott fel huncutul, majd beleharapott a fülembe és ismét maga felé fordított. Csillogó szemei tükrözték a vágyait, annyira vágyott ő is arra, hogy végre együtt legyünk. 
Hirtelen felugrottam rá, majd hagytam, hogy bevigyen a fürdőbe. Belehelyezett a vízbe és egy szempillantás alatt elröpült az alsógatyája, a szoba másik végébe. 
Úgy támadott le, hogy reagálni sem volt időm. Széttártam lábaimat és hagytam, hogy közé helyezkedjen, miközben erőteljesen beletúrtam vizes kezemmel a hajába. 
Photobucket
Iszonyat szexi volt.
Hüvelykujjammal végigsimítottam gyönyörű ajkain, ami csak még jobban lázba hozott minket.
- Szeretlek. - vigyorogtam én is pajkosan, majd körbefontam lábaimat a dereka körül és behúztam a vízbe. Az arcomat szinte ellepte a víz, de nem bántam.
- Gyere feljebb, nem szeretném ha megfulladnál, miközben szeretkezünk... - nevetett önfeledten, majd feljebb húzott és nyelvével már keresni is kezdte az enyémet. Olyan heves volt, hogy úgy éreztem fel akar falni. 
- Ah...ne tökölj már... - nyögtem fel hangosan, majd ismét hajába túrtam.
- Még mindig én diktálom a tempót bébi... - még jobban beférkőzött a combjaim közé, majd mikor megéreztem merev férfiasságát magamban, hangosan felkiáltottam és elkezdtem a hátát karmolászni. Baekhyun nem volt gyengéd, de nem is bántam. Ez egy dühből és felhevültségből származó szex volt, ami...a legjobb.
Photobucket 
Olyan gyorsan kezdett el mozogni bennem, hogy már fájt a fejem a sok ütéstől, de mikor észre vette, a fejem alá tette a kezét, hogy inkább annak ütődjek. Olyan figyelmes volt. 
- Ne haragudj bébi... - lihegett a fülembe.
- Umpff.... - csak ennyit bírtam kinyögni, mert a következő pillanatban már élveztem is.
Baekhyun nem sokkal utána követett és együtt lovagoltuk meg a gyönyör hullámait. Én azonban nem hagytam annyiban, kibújtam alóla és fölé kerekedtem.
- Most én jövök... - gyűrtem magam alá szerelmemet, amin meg is lepődött.
- Hát...hajrá! - villantotta rám huncut mosolyát.
Nedves hajam mellemre tapadt, és észre vettem, hogy Baekhyun figyelmét ez nagyon leköti.
- Örülök, hogy tetszik a látvány... - kuncogtam, majd átkaroltam felsőtestét, alsó felem és bal kezem  segítségével pedig ráültem férfiasságára. Egymás szájába nyögtünk, s mikor csípőmet előrelöktem, Baekhyun hirtelen odakapott a fenekemhez és még erősebben mozgatni kezdett.
Ez történt minden egyes veszekedésünk után. Mindig, mikor úgy éreztem keveset foglalkozik velem, kicsaptam a balhét, és azután már képtelen volt elmenni bárhova is. Tudtam, hogy önző vagyok, de annyira szerettem, hogy képtelen voltam egy hosszú, fárasztó nap után nem vele tölteni az estét. Karjai biztonságot és megnyugvást jelentettek számomra, meleg mosolya pedig elrepített egy teljesen más világba, egy olyanba, ahol csak ketten léteztünk.