I'm not blind...or am I? (UNIQ - Seungyeon 1shot)

I'm not blind...or am I?

2013. július 5., SunJi 18. szülinapja

Házibuli, SunJi-ék házában.

Mivel ez egy fontos esemény volt minden fiatal számára, úgy SunJi is úgy döntött, hogy a 18. szülinapjára összehívja a barátait és az ismerőseit, hogy megünnepeljék felnőtté válásának napját.

A szülei - bár vonakodva-, de megengedték, hogy otthon tartsa meg a szülinapi buliját, így az azt megelőző nap igen elfoglaltak voltak a barátaival. SunJi egy olyan lány volt, aki minden buliban benne volt, népszerű, okos és egy igazi lázadónak tartották az iskolában. Habár mindenkivel jóban volt, ő mégis csak pár embert tartott az igazi barátainak, mivel nem szerette a felszínes kapcsolatokat. Köztük is a gyerekkori barátja, akivel együtt nőttek fel, együtt töltötték a pubertáskorukat és szinte mindent együtt csináltak. Seungyeon. A vele egyidős fiúval sok mindenen mentek keresztül, hiszen világ életükben össze voltak nőve, ismerték egymás legféltettebb titkait, a fiú még azt is tudta, hogy mikor jött meg először SunJi periódusa, egyszóval egymás lelki társai voltak. A körülöttük lévők mindig azt mondták, hogy olyanok, mint a házasok, hiszen sokat veszekedtek, de valahogy mindig békülés lett a vége, hiszen nagyon szerették egymást. Mégis...a két barátban eddig sosem ötlött fel az, hogy a kapcsolatuk több-e, mint pusztán barátság. Annyira egymáshoz szoktak, hogy természetesnek tűnt számukra, hogy mindent együtt csinálnak.

A szülinapi buliig.

- Ya! Le kéne állnod a piálással! - csapott SunJi hátára Seungyeon. - Nem fogom feltakarítani a hányásod. - nevetett.

- Hát nem erre valók a barátok? - kortyolt bele az italába SunJi.

- Egyszer kellett feltakarítanom utánad a hányásod, soha többet! - horkantott fel a fiú. - Nem emlékszel, hogy az egész ágyamat összemocskoltad? - kérdezte vigyorogva, majd megrázta magát, mint akinek maga az emlék is rettenetes.

- Valószínű abban az állapotban pont az érdekelt, hogy mi lesz az ágyaddal! - grimaszolt a lány. - Na gyere, igyál velem egyet! Hiszen ez az én napom! - azzal töltött egy italt Seungyeonnak. Aztán még egyet, és még egyet. A végén már bevedeltek két nagy üveggel. SunJi alig állt a lábán és Seungyeon is megszédült kissé, mikor felálltak.

- Ah, nem kellett volna ennyit piálni. - próbálta kijózanítani magát Seungyeon egy pohár vízzel. - Rohadt érdekesen nézel ki. - állt meg egy pillanatra. - Keresztbe állnak a szemeid. - bukott ki belőle a nevetés, de SunJi épp hogy csak elmosolyodott, majd összecsuklott. - Ya! - kapott utána a fiú. - Gyere, felviszlek a szobádba.

- Nem! Nem! Jól vagyok. - legyintett a lány, de a lábán képtelen volt megállni.

Seungyeon felsegítette a lépcsőn, majd benyitott a lány szobájába, ahol váratlan vendégek fetrengtek az ágyon.

- Na tűnés innen! - hesegette el a fiú a párt. - Menjetek egy motelbe. - morgott.

- Ya! - egyenesedett ki hirtelen a lány. - Eddig is ilyen vonzó voltál? - mosolygott részegesen.

Seungyeon lefagyott, mint egy jégtömb. Most hallott először ilyen szavakat a lány szájából, ezért a szíve hevesebben kezdett el verni. Bár ő sem volt teljesen józan, de némileg tudatában volt annak, hogy mit csinál. Lassan közelebb hajolt a lány arcához.

- Már majdnem bevettem. - vigyorodott el. - Na gyere! - próbálta vonszolni az ágy felé, de a lány nem mozdult.

- Furcsa érzésem van. - gondolkodott el a lány.

- A hasad az. Mindjárt kidobod a taccsot. - vetette meg az ágyat Seungyeon. - Na gyere!

Mire a fiú megfordult, Sunji olyan közel ért hozzá, hogy satuba szorította a teste és ágy közé.

Arca vészesen közel volt az övéhez, vagy mondhatjuk úgy, hogy a mellkasához, hiszen egy fejjel magasabb volt a lánynál. Seungyeon zavarba jött. Mindig közel volt a lányhoz, de ez cseppet sem baráti megközelítés volt. A lány elvesztette az egyensúlyát és a fiúba kapaszkodva, mind a ketten eldőltek az ágyra. SunJi arca így már közvetlen Seungyeon arca előtt volt, érezte az erős alkohol szagát, de túlságosan lefoglalta a lány szép arca és közelsége, hogy bármit is gondoljon. Hosszú ideig egymás szemébe néztek, mire a fiú kissé elkezdte felemelni a fejét az ágyról, hogy elérhesse SunJi száját az övével. A lány, tudattalan állapotában nem sokáig gondolkodott az ügyön, csak pár centivel hajtotta lejjebb a fejét, s ajkuk máris összeért. Seungyeon gyomra összeszűkült, s érezte, hogy férfiassága eluralkodik rajta. Sokszor képzelte már el ezt a helyzetet, de most hogy megtörténik...

A lány sokkal hevesebben kezdte el csókolni, karjait átvetette Seungyeon vállain és szorosan magához húzta. Ez volt az a pont, ahol Seungyeon már nem bírt gondolkodni a mámortól és minden bizonnyal az alkoholmennyiségtől, amit magába öntött az elmúlt órák alatt. Átgördítette a lányt, így apró teste már az övé alatt volt. Ő diktálta a tempót, SunJi pedig készségesen követte őt. Lenn dübörgött a zene, de ők mégis csak egymás heves légzését és szívverését hallották. A lány lenyúlt Seungyeon pólója szegéhez, majd lehúzta a fiúról. Csak egy pillanatra szakadtak el egymástól, majd újra összeforrtak ajkaik. Azt sem tudták, hogy mit csinálnak, csak engedték, hogy az ösztöneik vezesség őket, mintha nem számítana, hogy legjobb barátok...

Ekkor Seungyeon megállt. Épp kapcsolta volna ki a lány melltartóját, mikor végre visszatért a józan esze. Ezt nem csinálhatja. Mind a ketten részegek. Semmelyik fiúnak nem szabadna kihasználni ezt az alkalmat, hát még a legjobb barátjának nem.

- SunJi. - lehelte a fiú.

- Hm? - kérdezte kacér hangon a lány. Mikor lenézett rá, piros pozsgás arcát látva, Seungyeon-t ismét elfogta a vágy, de sikerült uralkodnia magán és nagyot sóhajtva leszállt a lányról.

- Aludj! - takarta be a félig szinte meztelen barátját. Több sem kellett SunJi-nak, szinte rögtön álomba merült. Seungyeon még egy ideig ült az ágya szélén, arcát a tenyerébe temetve. Még jó, hogy időben kapcsolt, különben ki tudja meddig mentek volna el.

Mikor hazaért és lefeküdt a saját ágyába, tudta... ezt már nem lehet visszacsinálni. Lehetnek ők bármennyire jó barátok, ha ő már nem így érez. Ha jobban belegondol, sosem érezte azt az utóbbi időben, hogy csak barátok lennének. De ezidáig sikerült eltemetnie magában ezt az érzést, vágyat. A mai nap után, hogy ízelítőt kapott abból, hogy mi lehetne, ebből az érzésből...

Többet akart, többre vágyott. De nem csak arra, amire alap esetben egy egyszerű férfi vágyik. Nem, ez sokkal több volt annál. Szerette volna, ha az összes korlát lebomlik köztük, azok amelyek közel, mégis olyan távol tartották őt a lánytól. Most már nem akart csak a legjobb barátja lenni.

Dátum: 2013. július 6.

Cím: Képszakadás

Hangulat: zavarodott, sajnálkozó

- SunJi, gyere le, kész a reggeli! - hallom Seungyeon hangját az ajtóm mögül.

Iszonyú fejfájással ébredek, olyan másnapos vagyok, hogy fogalmam sincs, hogy kerültem az ágyba, miért viselek csak fehérneműt és hogy mi történt tegnap este.

- Aaaaaaahj! - nyávogok, mire Seungyeon benyit.

- Mondtam, hogy kész... - mikor megpillantja, hogy egy száll melltartóban ülök az ágyamon, zavarodottan elfordul. - Ya! Öltözz fel! - a hangja, mintha...remegne? Mit van úgy oda, nem most lát először fehérneműben. A strandra is együtt járunk. Kikászálódom az ágyból, majd a szekrényemhez megyek.

- Te hallod... nálam totál képszakadás van. Fogalmam sincs, semmire nem emlékszem a szülinapi bulimból. Érdemes volt megtartani. - fájlalom a fejem és az eltűnő emlékeim. - Kaptam valami más ajándékot is, ezen az iszonyú fejfájáson kívül? - érdeklődöm, de ő nem válaszol, csak fogja magát és kiviharzik a szobából, miközben annyit motyog, hogy....nem értettem pontosan. Felöltözöm és sajnálkozva lebotorkálok a lépcsőn, de az utolsó lépcsőfokon megcsúszik a lábam, s majdnem hasra esem, de szerencsére Seungyeon épp akkor halad el a lépcső előtt, így sikerül elkapnia.

- Ah, kösz chingu. - veregettem meg a mellkasát. - Nélküled már elvesztettem volna jó pár testrészem.

- Az biztos. - forgatta a szemét, majd mikor ráeszmélt, hogy kicsit tovább tart a karjaiban a kelleténél, hirtelen ellök magától és az étkezőasztal felé veszi az irányt.

Úristen, csak nem csináltam valami hülyeséget az este? - gondoltam magamban zavarodottan.

Dátum: 2013. szeptember 11.

Cím: Az új cserediák

Hangulat: izgatott

- Ő itt az új kínai cserediák, Wenhan. Üdvözöljétek! - mutatta be az új diákot a tanár. A fiúnak olyan szép arca volt, hogy bármely lány megirigyelné. Izmos teste pedig csak még vonzóbbá tette. A barátnőmmel, ShiWon-nal sunyin egymásra vigyorogtunk, majd azt tátogtuk, hogy „milyen helyes”.

- Ya, ShiWon-ah! - szólt oda Shiwon barátja Yixuan, aki szintén Kínából jött, de elsőtől kezdve a sulinkba jár és a baráti társaságunkhoz tartozik. - Ha jól tudom, neked van pasid! - mondta fenyegetőzön.

- Most mit vársz? Friss hús. - viccelődött Seungyeon, de a mosoly mögött frusztrációt véltem felfedezni rajta. A bulim óta ilyen, bár fogalmam sem volt, hogy miért változott meg ennyire.

Kidugtam rá a nyelvem, majd újra visszanéztem az újonnan érkezett diákra, aki éppen engem vizslatot nagy szemeivel.

- Szia! - ment oda hozzá a szünetben Shiwon. - Nincs kedved eljönni velünk hétvégén moziba?

- Mozi? - tűnt fel hirtelen Yixuan. - Te most randira hívod?

- Nyugalom, gondoltam csatlakozhatna hozzánk, mellesleg... - a következő sorokat már súgta a barátja fülébe Shiwon. - ...SunJi-nak bejön... - ennyit értettem belőle.

- Yaaa! - csapok a határa. - Miket beszélsz?

- Miért is ne? Minél többen vagyunk, annál jobb. - csatlakozott Seungyeon is, bár a megszokott jókedve elhomályosulni látszott. - Mellesleg mindannyian beszélünk kínaiul.

- Csak ti. - helyesbítek, majd odafordultok a barátainkhoz, hogy bemutassam őket. - Ő Yibo, szintén kínai és SungJoo, ő kinn élt egy ideig. Azt hiszem... otthonosan érezheted magad... - mosolyogok rá, mire ő viszonozza ezt a gesztust. Istenem, de szép a mosolya. - gondolom magamban. Lopva Seungyeon-ra pillantok, aki látszólag éppen valami viccet mesél Yixuannak, de pár pillanattal később egy szó nélkül elmegy. Nem tudom, hogy most bemesélem-e magamnak, de a szülinapom óta valami bántja a lelkét, néha elfeledkezik az idétlen, vihogó önmagáról és elmélázik valamin, amit azóta sem osztott meg velem. Lehet szerelmes? - ötlött fel bennem hirtelen. Ki lehet az?

- Akkor ötkor? - könyökölt oldalba ShiWon.

- Mi? Mi? - rázódtam vissza a valóságba. - Ötkor mozi?

- I-genn. - emelgette a szemöldökét.

- Hova lett Seungyeon? - nézett körbe Yibo. - Az előbb még itt volt. Történt valami? Mostanában elég furcsán viselkedik.

- Ugye? Én is észrevettem. - értettem egyet hevesen. Akkor nem csak bemeséltem magamnak a változást.

- Te vagy a legjobb barátja, miért nem kérdezel rá? - kérdi SungJoo.

- Lehet van csaja! - vágja rá Yibo. - Lehet szerelmes! - mosolyog önfeledten. - Nem is ártana már, a lányok azt hiszik, hogy veled jár, hiszen mindig együtt vagytok. Semmi esélye így becsajozni. - mutogat rám.

- Dehát...mindenki tudja, hogy csak barátok vagyunk. - csapok egyet a baseball sapkájára.

To Be Continued....