Say It! (DaeHyun one Shot)

DaeHyun One Shot

A pálya szélén ültél, és nézted, ahogyan barátaid - akik egyben az osztálytársaid is voltak- hogy fociznak önfeledten az iszapban. Minden hétvégén eljöttetek ide a bandával, hogy meccseket rendezzetek és akik nyertek azokat meghívja a vesztes csapat vacsira. Most nem igazán akartál beállni a játékba, mert szüntelenül aggasztott valami. Ahogyan elnézted legjobb barátodat - aki történetesen fiú volt - elfogott valami furcsa érzés. Daehyun össze-vissza fetrengett az iszapban, a sötét anyag elfedte fél arcát, de még így is lehengerlően nézett ki. Telt ajkairól próbálta letörölni az iszapot, kisebb sikerrel, ugyanis még mindig tiszta mocsok volt. Mintha megérezte volna, hogy őt nézed, rád nézett és szélesen elmosolyodott. Szíved a látványra nagyot dobbant, de azért próbáltál egy nyugodt mosolyt felé villantani.

- Nem jössz, ______________? - intett neked, mint egy aranyos gyerek. Végül meggondoltad magad és felálltál.

- De! Megyek! - mosolyogtál, majd levetted a cipődet és óvatosan beléptél az iszapba.

- Srácok! _____________-t a sárba! Most!!!! - szaladt feléd Daehyun nevetve, mire az összes többi barátod is kergetni kezdett.

- Neeee!!!! Dae!!! - próbáltál menekülni, és egy ideig sikerült is, de végül Daehyun volt az akinek sikerült elérnie a fölsőd szélét. Ez hátráltatott a futásban, de nem álltál meg. Az anyag, ami rajtad volt, viszont nem bizonyult ilyen erősnek, így az elszakadt, te pedig megbotlottál. Daehyun egy 'ohh'-t hallatott, majd ő is elesett, veled együtt. A baj csak az volt, hogy...rád esett. Te hamarabb beledőltél a sárba, háttal ő pedig szemben rá esett. Szerencsére Daehyunnak sikerült nagyjából felfogni az esést, így nem okozott semelyikőtöknek fájdalmat, viszont az arcotok nagyon közel került egymáshoz. Daehyun nagy, ijedt szemeivel méregette az arcodat, a hangulat hirtelen teljesen megváltozott. A szíved majd' kiugrott a helyéről, titkon erről álmodoztál. Sosem voltál még hozzá ilyen közel, de nagyon szerettél volna. Viszont Ő csak barátként tekintett rád, sosem mutatta érzéseinek változását vagy elmélyülését. 

- Uh...bocsi. Fáj valahol? - segített föl. "Igen...te fájsz.." - gondoltad magadban. Az idézet valóban igaz. Nincs is annál fájdalmasabb, mint hogy az kérdezi meg tőled, hogy mi fáj, aki már eleve a fájdalom forrása. 

- Nem, dehogy! - próbáltad letisztogatni magad, de felesleges volt. Végül úgy döntöttél..ha már lúd, legyen kövér. Olyan hirtelen csaptál le Daehyunra, hogy annak nem maradt egy másodpercnyi reagálási ideje sem. Úgy döntötted le az iszapba, mintha az életed múlna rajta.

- Most vissza kaptad! - kacagtál, míg az ő arca nem volt ilyen derült. Ijedt volt és...az a bizonyos légkör ismét közétek telepedett. Zavar és szokatlanság, furcsa ijedtség egyvelege. - Szerinted nem vicces? - krákogtál.

- Nem! - lökött le magáról a fiú, majd mérges léptekkel elhagyta az iszappályát.

- Mi a baja? - kérdezted a többieket, de a legtöbben csak vállat vontak.

- Fogalmam sincs. - mondta Himchan. - Eddig semmi baja nem volt.

- Biztos menstruál... - röhögött a saját viccén YoungJae, de mikor észre vette, hogy senki nem nevet, visszahúzta fülét farkát és csöndben maradt.

- Na menjünk kajálni! - vetette fel az ötletet Yong Guk, mire mindenki követte a legidősebb utasítását és átöltöztünk.

Otthon, miközben lefürödtél, újra levetítetted magad elé Daehyun arcát. Férfias, mégis kisfiús arcvonásai, szép mosolya és gyönyörű, telt ajkai...sosem teltél be velük. Hiába láttad minden nap, nem tudtad nem észre venni. Vidám személyisége és a folytonos izgő-mozgó életmódja nem hagyott unatkozni sosem. Te, ellentétben vele, sokkal nyugodtabb és félénkebb voltál, ezért is nem merted soha a tudtára adni, hogy mit érzel iránta.

- Daehyun nem jön? - kérdezte Zelo, miközben helyet foglaltatok a szokásos út melletti kajáldánknál.

- Nem tudom, nem érem el telón. - mondta Jong Up. 

- Mi a francon rágott be ennyire? - érdeklődött Himchan, de erre senki se tudta a választ.

- Nem tudom, mit tettem...az volt a baja, hogy belöktem az iszapba? - morfondíroztál, mikor hirtelen feltűnt a hátad mögött Daehyun. 

- Itt vagyok. - ült le melléd. A hangulata továbbra se nagyon változott, nyoma sem volt a vidám énjének. - Nem kell különös elméleteket szövögetni a hátam mögött... - mondta durván. - Nem sértődtem meg azon, hogy belöktél a sárba. - vetette oda, mire te eltátottad a szád. Mi lett vele? Hol van az a személy akibe beleszerettél? Mi történt?

- Oké. - nyögted, majd többet próbáltál ügyet se vetni rá, az este folyamán. 

- Ne csináld mááár!!! Hééé! - visított Zelo, miközben a srácok csiklandozni kezdték. A többiek már épp eleget ittak ahhoz, hogy elfelejtsenek normális, emberi módra viselkedni, egyedül csak te és Daehyun maradtatok józanok. Ami azt illeti...mikor épp inni készültél, Daehyun kikapta a kezedből a poharat és ő húzta le.

- Gyere! - ragadta meg a kezed és szó szerint kiráncigált a padból, durván.

- Áúú ez fáj!!! - nyavalyogtál. - Mit akarsz?

- Mondd el!!! - torpant meg, majd szembefordult veled, miután kellő távolságra voltatok a hangoskodó barátaitoktól. - Mondd el!

- Mi?? - kérdezted zavarodottan. - Mondd el TE!!!! Mi a fene folyik itt? Mi a bajod? Miért viselkedsz így? Főleg velem...miért vagy ilyen bunkó? - fakadtál ki.

Nagyon sóhajtott, miközben lehunyta a szemeit. 

- Bocs! - nyögte. - Csak...nem akarom, hogy...én... - dadogott össze-vissza idegesen.

- Daehyun... - sétáltál felé lassan, majd megsimogattad arcát, mire felkapta a fejét. - Mondd el, mi a baj...

- Ez a baj... - nézett rá a tenyeredre, ami az arcán pihent.

- Ah... - eszméltél fel. Igaz is...Ő nem Úgy érez irántad, biztos feszélyezve érzi magát, amiért ilyeneket teszel... - Bocsáss meg! - most rajtad volt a sor, hogy a földet pásztázzad, nem voltál képes a szemébe nézni.

- Tudnom kell... - mondta, de te még mindig nem értetted, hogy mire akar kilyukadni. - Nem akarom, hogy a barátságunk rámenjen, a félre-informálódásom miatt...

- Dae... - becézted a szokásos módon. - Nem tudom, miről beszélsz...

- Szeretsz? - bökte ki hirtelen. Lélegzetet visszafojtva, ő várta a válaszodat, te pedig megrémültél a kérdéstől.

- Persze, hogy szeretlek... - legyintettél, majd felkuncogtál. - Hisz a barátom vagy... - fogtad meg a kezét, de ő elrántotta. 

- Nem úgy értem...- mondta szigorúan. - Én... - fújtatott egyet. - Én...most hülye vagyok, vagy...teljesen félreértelmeztem mindent...nem tudom. Erre szeretnék rájönni...

- Daehyun, beszélj érthetően, mert semmit se értek!!!!! - emelted fel a hangod. 

- Felelj!!! Többet érzel irántam baráti szeretetnél, vagy nem? - lefagytál. - Mert délután, amikor rám néztél, úgy éreztem, hogy te többet érzel. És ha ez igaz, akkor...akkor nem akarok tovább én sem titkolózni...

Eltartott néhány percig, míg felfogtad szavainak értelmét. "Mert ha igen, akkor nem akarok tovább én sem titkolózni...". Akkor ezek szerint...?

- Nem vagyok biztos benne, hogy értem... - beszéltél lassan. - Én...én kiskorunk óta odavagyok érted. Együtt nőttünk fel, mindig te voltál az aki terelgetett, aki segítségemre jött, aki törődött velem. Te számomra olyan voltál, mint...mint a tökéletes férfi. Mikor közelebb kerültél hozzám, úgy éreztem, hogy megáll a szívem, annyira vágytam rá, hogy elmondhassam mit érzek. De...sosem mertem. Nem akartam, hogy tönkremenjen a barátságunk emiatt...

Daehyun szinte felpofozta magát kínjában.

- A jó büdös k**va élet f**zát, hogy a rohadt.... - káromkodott, majd miután befejezte rád nézett. - Tudod, hogy most legszívesebben beledobnálak a tengerbe és aztán én is belevetném magam? - nevetett kínjában, mire te is elmosolyodtál. Nem értetted. - Nem tudlak hibáztatni, hisz én is ugyanazt csináltam ennyi éven keresztül, csak talán én jobban álcáztam. - _____________-ah.... - tűrt egy tincset füled mögé Daehyun. - Szeretlek! Már nagyon régóta. - mosolygott.

A boldogság, ami rád nehezedett, ezek után a szavak után, megrogyasztották a lábaidat, és végül Daehyunnak kellett megtartania.

- Dae....- kacagtál, miközben könnyeiddel küszködtél. - Oppa...én is szeretlek!!! - öleltétek meg egymást. 

Daehyun viszont eltolt magától, majd finom, telt párnáit ajkaidra tapasztotta. Soha nem éreztél még ilyet azelőtt. Sokszor merengtél ezen, hogy milyen lehet, ha megcsókol, de...a várakozásaidat bőven felülmúlta. Úgy érezted Daehyun az, aki mindig ott lesz melletted,. aki vigyázni fog rád és aki szeretni fog. Örökké...