Lu Han one shot
- _____________, ma ne legyél láb alatt, jönnek a fiúk és szeretnénk megnézni egy filmet! - rontott be a bátyám a szobámba.
- Jajjj, miért ijesztgetsz? - ugrottam meg ültömben. - De ne mááár! Ma játsszák a kedvenc sorozatomat! - nyafogtam.
Utáltam, hogy én vagyok a fiatalabb. Mindig azt kellett tennem, amit ő mondott.
- Oppa!!! - könyörögtem, de mivel most a barátairól volt szó, rám sem hederített.
- Én szóltam! - fordított hátat nekem. - Nézd a szobádban! - azzal bevágta maga után az ajtót, én pedig egy kiadós hiszti roham után úgy döntöttem, hogy inkább elviszem sétálni a kutyát.
- Kiki.... - simogattam meg a nagy bundás barátomat. - Oppa olyan kegyetlen tud lenni... - fintorogtam. - Na gyere, menjünk sétálni! - akasztottam rá a kantárt, majd épp indultam volna el, de nem néztem magam elé -mivel Kiki-vel foglalkoztam-, így beleütköztem valakibe és a kutyám kantárját elejtettem.
- Oh...ne haragudj! - mondta egy kedves hang, majd lehajolt, hogy felvegye a kantárt, de én is akkor nyúltam lefelé, így a fejünk ismét koccant egyet.
Na most már megnézem ki az, akivel ennyire egy hullámhosszon vagyunk...
Mikor felnéztem, egy magas, szőke hajú, srác állt előttem, lehengerlően édes arccal. Őzike szemei csak úgy csillogtak, fancsali képe pedig nagyon vicces volt, miközben az ütközés helyét masszírozta.
- Bocsánat! - mondta még egyszer, majd meghajolt.
- Én bocsi. Köszönöm. - vettem át tőle a kantárt.
- _______________ húga vagy? - mosolygott rám. Hirtelen azt se tudtam, hogy fiú vagyok-e vagy lány, bár...valami arra emlékeztetett, hogy az utóbbi, hiszen annyira lenyűgözött ez a fiú, hogy tényleg...levegőt venni is alig tudtam.
- Ya!! Lu Han!!! - a bátyám hangos, dörgő hangja mind a kettőnket megijesztett, pedig én már megszokhattam volna. - Gyere már be!
- Oh...____________! - intett a tesómnak mosolyogva.
- _________________, mondtam, hogy ne legyél láb alatt! - szólt rám megint. - Lu Han-nak nincs szüksége még több rajongóra. Van neki épp elég, igaz haver? - fogott vele kezdet a bátyám.
- Pasik... - ráztam a fejem, majd szó nélkül fogtam magam és elsétáltam.
Mikor Lu Han mindenkit üdvözölt a 'bandából', felém fordult, de már csak hűlt helyemet látta. Először csodálkozó, majd beletörődő arcot vágott és bement a többi sráccal a házunkba.
- Kiki...te is láttad, igaz? - beszéltem a kutyámhoz. - Láttad milyen szép szemei voltak? - ábrándoztam.
Kedvencem csak ugatott, miközben én újra és újra lejátszottam magam előtt az előbbi jelenetet.
- Hm...haza kéne menni, késő van. - rángattam vissza Kiki-t, majd mikor beléptem a házba megcsapott a pattogatott kukorica illata. Hallatszott, hogy föntről a fiúk hangosan beszélgetnek és nevetnek, sosem értettem őket...minek néznek filmet, ha végigbeszélik az egészet?
- Oh...visszajöttél? - állt előttem Lu Han, két karjában két kukoricás tálka, majd a kezeiben két kólát tartott. Ismét vigyorgott.
Úristen....de gyönyörű!!! - tátottam el a szám.
- Va-valami baj van? - nézett végig magán meglepetten.
- Neeeem! - ráztam a fejem. - De...hogyis! - dadogtam. - Jó szórakozást! - szaladtam fel a lépcsőn, hogy minél előbb eljuthassam a szobámig, anélkül, hogy valami hülyeséget mondanék vagy csinálnék.
Arról viszont megfeledkeztem, hogy nagyon kellett pisilni, már akkor mikor elmentem, ezért kénytelen voltam most sunyin kilopódzni a fürdőbe.
- ________________ssi!!! - kiáltott utánam Lu Han, mikor visszarohantam volna a szobámba. Kénytelen voltam megállni.
- Tessék? - nyeltem egy nagyot.
- Nem kell így meghúznod magad, a saját házadban... - ragadta meg a kezem hirtelen.
Én menekülni akartam az érintése elől, de véletlen megbotlottam és eldőltem a szobám ajtajában. A baj csak az volt, hogy Lu Han-t is húztam magammal.
Úgy értünk földet, hogy rajtam feküdt és nagy bambi-szemeivel, ijedten nézett bele az én szemembe. Arca nagyon közel volt, szánk szinte egymáshoz ért, mégsem bírtunk megmozdulni. Én teljesen lefagytam a közelségétől.
- _________________ssi.... - nyögte Lu Han rekedt hangon.
- Dobd meg őket.... - suttogott valaki.
- Mi az? - hallottam a bátyám hangját, de már nem volt időm lelökni magamról Lu Han-t, mert a következő pillanatban egy focilabda ütődött a fejének, ami épp elég löketett adott annak, hogy szája az enyémre nyomódjon. Először fájdalmat éreztem, amiért fogaink összekoccantak, de utána már csak Lu Han finom ajkait érzékeltem.
Szívem hevesebben kezdett el verni, szemeim majd' kiugrottak a helyükről, s ezzel Lu Han sem volt másképp.
Aztán olyan dolog történt, amit nem gondoltam volna. Lu Han lehunyta a szemeit és kinyitotta résnyire a száját.
Most már nem véletlenségből csókol!!! - jöttem rá.
Automatikusan lehunytam én is a szemeimet és engedtem, hogy nyelve bejárja szám minden egyes szegletét, miközben puha ajkai az enyémeket falják.
Normális esetben nem engedtem volna ilyet, senkinek sem, de...Ő más volt. Teljesen megbabonázott.
~~~
~~~
Attól fogva Lu Han, az én 'Bambi'-m lett és máig is boldog párt alkotunk...~
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése