Earth or Heaven? (Yoo Seung Ho one shot)

*Mennyben*

- Ah....ezt nem hiszem el.... - fújtatott a Jáde császár. - Már megint ki átkozódik?

- Ahogy hallom....egy lány az. - mosolygott cinikusan a Sötét Nagyúr.

- Ah....de miért kell mindig ' vénember '-nek nevezni? - tette meg a következő lépést a játékban a fiatal férfi. - Szerintem téged átkoznak....hisz te vagy az öreg!

- Csak a testem öreg....! - fakadt ki a vénember. - Cserélhetnénk egy kis időre....

- Felejtsd el... - legyintett a fiatalabbik, majd ismét felvett egy bábut és elhelyezte a táblán.

*Földön*

- Hééééj vééénember!!! - kiáltottam torkom szakadtából az ég felé, hátha meghallja a nagy Jáde császár és választ ad arra, hogy miért történik minden ilyen elfuserált módon az életemben. - Mit tettem rosszul, hogy ezt érdemlem??? - ordibáltam tovább, de válasz továbbra sem érkezett. 

- Mondd már meg!!!!

Végül az ég dörögni kezdett. Heves eső zúdult le a fekete felhőkből, majd olyan szélvihar kerekedett, hogy hirtelen elfelejtettem hogyan is kell megállnom a lábamon. A tornádó erejű szél magába szippantott, majd minden elsötétült előttem.

*Mennyben*

- Hol...vagyok? - nyitottam ki nehézkesen a szemeimet, majd felültem olyan gyorsan, amilyen gyorsan csak tudtam. 

Egy csodaszép, színes kertben találtam magam, körülöttem virágok ezrei pompáztak, a levegő párás volt, így a virágok szirmain lévő vízcseppen megcsillantak a nap sugarai.

- Hol vagyok? - tátottam el a számat.

- Szerinted hol? - szólalt meg egy kellemes, mély hang.

Egy fehér hanbokba öltözött, hosszú, feketehajú férfi sétált felém, arca csak úgy ragyogott, fényes fekete haja fénylett, mosolya pedig ellenállhatatlan volt.

- Ki vagy te? - álltam fel.

- Akit oly' annyira átkoztál. - jött még közelebb. - Gondoltam...ha tényleg ennyi problémád van velem...jó lenne megbeszélni. - arcán igéző félmosoly terült el, pajkos szemei pedig arra késztettek, hogy továbbra is bámuljam mogyoróbarna íriszeit.

- Te...tessék? - kérdeztem zavarodottan. - Én a Jáde császárt átkoztam az imént, amiért....várjunk csak! - tértem észhez. - Én most...pontosan hol vagyok? - forogtam körbe.

- A Mennyben! - jelentette ki egyszerűen.

- Mi?

- Mi mi?

- Heh? - értetlenkedtem. Láttam a fiú arcán, hogy játszadozik, de én kezdtem elveszíteni a türelmemet.

- Ki vagy te? - kérdeztem durván.

- A Jáde császár... - dünnyögte.

- A Jéde császár??? - kérdeztem vissza ámultan. - Dehát...Ő öreg és ráncos....

- Tényleg ez a hír járja a Földön? - vakarta meg állát a férfi. - Azt hiszem ezt tisztáznom kell az emberekkel...

- Mindegy. - ráztam meg a fejem. - Beszélnem kell veled! - mondtam flegmán.

- Na halljuk! - villantotta rám lehengerlő mosolyát a Jáde császár, majd intett, hogy kövessem.

****

Már két hete ott voltam a Mennyben, már-már kezdtem azt hinni, hogy ott is maradok.

- Mikor szeretnél visszatérni a Földre? - kérdezte a Jáde császár kimérten. Háttal állt nekem, így csak gyönyörű, hosszú fekte haját láthattam.

Az igazság az volt, hogy...jól éreztem magam itt. Minden békés volt, nem voltak problémáim és ami a legfontosabb....a Jáde császár nagyon jól bánt velem. Volt, hogy órákon át beszélgettünk az élet dolgairól, arról, hogy ő sem volt mindig itt, ő is élt földi életet, de elég hamar fel kellett áldoznia magát.

- Nem tudom... - suttogtam szomorúan. - Muszáj visszamennem?

Erre a férfi felém fordult és nagy, barna szemeivel fürkészni kezdett. Lassan elém sétált, majd gyengéden felemelte ujjaival az államat, így kénytelen voltam a szemébe nézni.

- Hogy érted azt, hogy muszáj-e? - kérdezte kedvesen. - Te oda tartozol...ott a helyed. Te még élsz, _____________-ssi....Ne akard ilyen könnyen feladni az életedet.

- De... - kezdtem volna ellenkezni, de egy harang megszólalt, ami azt jelezte, hogy a Jáde császárnak sürgős dolga akadt a Sötét nagyúrral. 

- Mennem kell... - fújta ki a levegőt. - Este...találkozunk a kis pagodában. - azzal el is tűnt.

*

- Mikor jön már? - mérgelődtem. 

Már lassan fél órája, hogy vártam rá, ezért úgy gondoltam jobb, ha addig kimegyek a kertbe. A virágok csodálatos illata töltötte be a levegőt, és világították be a tájat. 

Gyönyörű volt, ahogyan a korom sötétben a növények lilás, kékes fényt bocsátottak ki a térbe. Leültem a nagy virágok közé és mosolyogtam. Boldog voltam.

- Bocsáss meg! - tűnt fel a Jáde császár, ismét hófehér ruhában. Miért ilyen szép itt minden? - morfondíroztam. - Az egyik ember nem bírt magával...

Nem válaszoltam, csak néztem, ahogyan felém sétál és leül mellém a kertben, majd elkezdi piszkálni a virágokat. Azok, érintésére még fényesebbek lettek, majd mikor elhúzta a kezét visszatértek az eredeti színükhöz.

Késztetést éreztem, hogy megérintsem feketén csillogó haját, így gondolkodás nélkül megfogtam egy hosszú tincset, mire a fiú először meglepődött, majd féloldalasan elmosolyodott. Aztán arra lettem figyelmes, hogy keze felém nyúl és kihúzza a kontyomból a hajtűt, így nagy hajzuhatagom a vállamra omlik. 

- Gyönyörű vagy.... - lehelte áhítatosan a Jáde császár. 

A szívem hevesebben kezdett el verni, a bőröm égett és el is pirultam. Tekintete zavarba hozott, érintése pedig arra késztetett, hogy levegőt se vegyek. Végül arra eszméltem fel, hogy arcunk egyre jobban közeledik egymáshoz, de időm már nem volt elhúzódni. Igazából nem is akartam. 

Amint ajkaink egymásba forrtak, azonnal elhatároztam magam. Nem akarok innen elmenni!!!

Finom, puha ajkai érzékien falták az enyémeket, nyelve az enyémmel játszadozott és szinte bejárta szám minden egyes szegletét. 

Tenyere a nyakamon pihent, majd mikor ajkaival rátért a nyakamra, keze lecsúszott a derekamhoz és szorosan magához húzott.

- Szeretlek.... - mondtam ki egyszerűen, de ő először rám pillantott, majd elmosolyodott.

- Vajon a szerelmed ki fog tartani egy életen át? - suttogta a fülembe. Beleremegtem, hogyan lehelete a fülemet csiklandozta.

Válaszolni már nem volt erőm, hiszen annyira mámorba ejtett érintése csupasz vállamon, hogy gondolkodni sem bírtam. Csak őt akartam érezni.

Lassan letolta rólam a felső ruhadarabot, majd átnyúlt a vállam felett és kikötötte a ruhám alsó részét is. Eközben én is levettem róla a fehér hanbokot, így megpillanthattam rézbarna, izmos felsőtestét.

Meztelen testünk összeforrt, csak a meleg szellő ölelt körbe minket. Csodálatos érzés volt. 

- Holnap menned kell... - nyomott egy lágy csókot a hátamra.

- Tessék? - kászálódtam ki az öleléséből, majd felé fordultam.

- Nem maradhatsz itt. - hunyta le a szemét. - Ember vagy. Élő ember. 

- Nem érdekel!!! - ültem fel hirtelen. Arra sem volt időm, hogy magam elé szorítsak valamit, a császár ajkaival azonnal megtámadta a felsőtestemet, és a hasamtól felfelé, a mellem közét heves csókokkal lepte el. Ismét elterelte a figyelmemet. Mikor fölém kerekedett, haja zuhatagként hullott le az arcom köré. 

Megragadtam izmos vállainál, majd lehúztam magamhoz és szenvedélyesen csókolni kezdtem.

- Mennem kell... - húzódott el. - Készülődj össze, hogy visszatérhess a Földre. 

A ruha hirtelen rajta termett, majd felállt és elsétált a napfelkeltében.

- Miért csinálod ezt?? - sírtam keservesen.

- Ég veled, ________________! - A Jáde császár arca fájdalmas volt, még egy könnycsepp is legördült orcáján, holott...ő sosem szokott sírni. - Remélem a szerelmed valódi és kitart az idők végezetéig. - motyogta magában a férfi, majd fogta természetfeletti erejét és visszaküldte a lányt a Földre. 

- "Átkozott vénembeeeeeeeeeeer!!!!" - hallotta a lány keserves kiáltásait a Földről.

- Én is szeretlek. - mosolyodott el a császár, könnyei között...

Kris One Shot (The Cold Prince)

Kris one shot

Tanonc vagy, egy nemrég nyílt, modern zseniképző középiskolában. Zsenik....na persze! - gondoltad, mikor beléptél a folyosóra. A diákok esze-veszetten rohangáltak, dobálóztak és hangoskodtak, a saját gondolataidat se hallottad.

- Nem való ez nekem... - fintorogtál, majd beléptél az igazgatói irodába. Körülbelül fél órát ott töltöttél, míg mindent részletesen átbeszéltetek az igazgatóval, majd megkért, hogy üdvözöld a leendő osztályodat, akiknek a földrajzot fogod tanítani. Imádtad a tantárgyat, olyan lelkesen tudtál beszélni róla, viszont ha valaki nem volt képes akkor rád figyelni, nagyon bepipultál. 

- Sziasztok gyerekek! - köszöntötte a diákokat az igazgató, majd betessékelt téged is a terembe. - Ő itt az új kistanárotok, ______________-ssi tanárnő! Üdvözöljétek illendően! - azzal az összes diák felállt és hangosan köszöntek, miközben meghajoltak.

- Sziasztok! - viszonoztam. - Az én nevem _______________ és mától én fogom tanítani a földrajzórákat. Ha bármi kérdésetek van a tantárggyal vagy bármilyen más dologgal kapcsolatban, akkor tőlem nyugodtan kérdezhettek... - mosolyogtál.

- Van pasija tanárnő? - jött az első kérdés, amire a fogadat tudtad volna csikorgatni, de helyette csak bájosan elmosolyodtál.

- Nem. Nincs.

- Viselkedj ___________! - mordult rá az igazgató.

Abban a pillanatban az ajtó kinyílott és egy magas, szőke hajú fiú lépett be. Fiú??? Inkább férfi.... - gondoltad. Nagyon nagyon magas volt, tartásából tükröződött, hogy távolságtartó és öntelt. Arca egyszerre volt kisfiúsan szép és sármosan férfias. Vastag ajkai és különös mandula szeme szigorú és rideg arcot kölcsönzött neki. A megszokott iskolai egyenruha volt rajta, mégis...ő valahogy teljesen máshogy nézett ki, mint a többi diák, miközben viselte. 

- Áááá. - csattant fel az igazgató, bár azt nem tudtad megmondani, hogy le akarja-e szúrni amiért késett vagy csak üdvözölni akarta. - Kris úrfi! Örülök, hogy végre ön is betévedt!

Erre a srác csak morgott valamit, majd levágódott a székébe és egy pillantást sem vetve a többiekre kibámult az ablakon.

- _____________-ssi! Ha bármire szükséged van, az irodában leszek. Most megyek. - fordult feléd az igazgató. - Jók legyetek!!!

- Nos...akkor kezdhetnénk egy kis geológiával? - mosolyogtál még mindig csábosan. Talán akkor nyugton maradnak.

A következő napokban egyre jobban elfáradtál, pedig csak két órát kellett tartanod naponta. 

- Oké... - fújtattál, majd előkaptad az atlaszod. - Akkor most nyissátok ki a térképet a harmincadik oldalon!

Láttad viszont, hogy Kris-nek esze ágában sem volt elővenni az atlaszt, sőt...helyette inkább a mobilját bújta. Lassan, szó nélkül odasétáltál mellé, majd a kezedet nyújtottad, hogy adja oda a készüléket.

- Mit akar? - kérdezte flegmán, mikor meglátta, hogy a kezed eltakarja a képernyőt.

- Órán tilos mobilozni. - néztél vele farkasszemet. - És mintha azt mondtam volt, hogy nyissátok ki az atlaszt.

- Sajnálom. Nincsen olyanom. - vigyorodott el cinikusan.

- Nos...akkor gyere ki a táblához és mutasd meg a nagytérképen az energialelő helyeket. - fordítottál hátat neki büszkén, majd visszatipegtél a tanári asztalhoz.

Kris a nyomodban volt, olyan közel, hogy zavarba jöttél a jelenlététől. Csak úgy sugárzott belőle a fenyegető férfiasság.

- Itt... - mutogatott. - Itt...és itt. - nézett rád nagy szemeivel, amitől különös érzés fogott el.

- Hova mutatsz? - hajoltál közelebb, ami nagy hiba volt. Arca alig pár centire volt a tiédtől, érezted leheletét, amitől a hideg is kirázott, a lábaid pedig megremegtek, mikor belenézett éjfekete szemeivel a tiedbe.

- I...igen. - dadogtad, mire a fiú elmosolyodott. - Helyes. - húztad ki magad.

****

- Hogy lehet az, hogy nem is figyel az órán, mégis jelest ír?! - motyogtad az orrod alatt, mikor Kris haladt el előtted, hogy elhagyja a termet, óra után. 

Hangodra viszont megállt és vészesen közeledni kezdett feléd, amint a diákok elszállingóztak az osztályból.

- Mi a probléma tanárnő? - kérdezte rezzenéstelen arccal.

- Az, hogy elegem van abból, hogy füldugóval a füledben jeles dolgozatokat írsz.... - néztél rá csúnyán. - Ha tehetném egészen biztosan megbuktatnálak... - mondtad tiszta szívedből.

- Oh igen? - csodálkozott. - Csak tessék... - nevetett ki.

- Ya!!! - kiáltottál rá.

- Azt hiszem jobb lesz, ha nem kötözködik velem tovább...maga fog pórul járni! - testével hátrálásra késztetett. Végül pedig a táblának támaszkodva találtad magad, amint hosszú karjaival satuba fogja testedet.

- Majd meglátjuk.... - álltad a sarat, majd kibújtál a karjai alatt és elsiettél a tanáriba.

****

- Hallod ____________!!!! - kiabáltál a barátnődnek, mivel a hangos zenétől minden bizonnyal esélytelenül próbáltál szólni hozzá rendes hangnemben. - A bárpultnál van egy dögös pasi...pont hozzád illik! - vigyorogtál.

- Oh, igen??? - a barátnőd azon nyomban arrafelé vette az irányt, téged pedig elkapott egy magányosan táncoló pasas, aki elég érdekesen nézett ki, flitteres gatyájában.

Próbáltál megszabadulni tőle, de sikertelenül.

Végül megpillantottad Kris-t, amint néhány haverjával lesétál a lépcsőn, majd körbenéznek, hogy milyen a mai kínálat. Először azt se tudtad, hogy mit csinálj, végül úgy gondoltad, jobb ha nem lát meg téged egy ilyen helyen...

- Bocsánat!!! - mondtad a táncpartnerednek, majd sietős léptekkel elindultál a női mosdó felé.

- Ahj...remélem nem vett észre...jajj... - próbáltad kinyitni a női wc ajtaját de egy erős kéz megakadályozott ebben. Ijedt szemekkel fordultál hátra, s mikor tudatosult benned, hogy ki az, azonnal izgatottság járta át a tested.

- Mi....mit csinálsz itt? - próbáltál hátrébb húzódni, de nem tudtál. Kris ismét körbefogott.

- Én mit csinálok itt? - kérdezte egy félmosoly kíséretében. - Te mit csinálsz itt, kedves, drága tanárnő....?!

- Állítsál magadon! - lökted arrébb. - Hogy beszélsz velem? - gurultál be. - Idősebb vagyok nálad!

- Igen? Jelenleg pedig úgy viselkedsz, mint egy tinédzser... - kacagott.

Már épp vágtad volna pofon, mikor megragadta a kezed és egy agresszív arckifejezés után hirtelen, durván magához rántott és ajkait a tiedre nyomta.

Először minden áron el akartad őt távolítani magadtól, de ő sokkal erősebbnek bizonyult, így nem tudtál mit tenni...kiélvezted a pillanatot.

Vastag párnái olyan érzékiek és szenvedélyesek voltak, hogy felizgatott és még többet akartál. Hosszú, erős karjait a tested köré csavarta, így melled az ő mellkasához, ágyékod az ő ágyékához simult. Érezted, hogy férfiassága életre kell a nadrágon belül és te azt akartad, hogy...

- Nem! - lökted el. - Nem lehet.... - néztél bele a tükörbe. Közben valahogy bekerültetek a női mosdóba. Kris a következő pillanatban kulcsra zárta az ajtót és ismét letámadt. Ezúttal ellentmondást nem tűrően ölelt át, ajkaival pedig szinte felfalt, majd áttért nyakad csókolgatására. Te beletúrtál dús, szőke hajába és apró nyögéseket hallattál a kényeztetés örömére.

- Ah... Kris... - búgtad. - Ezt nem lenne szabad... - nyaltad meg te is a fiú nyakát.

Kris nem bírt tovább várni, így egy pillanat alatt ledobta magáról a dzsekit, majd a ruhád cipzárját lehúzta, aminek a vége a fenekednél ért véget. Annyira felizgatott nagy tenyerével és édes ajkaival, hogy mostmár felesleges lett volna 'megállj-t' parancsolni.

Kris letolta rólad a ruhát, majd magáról is a nadrágot, a fölsőjét viszont rád hagyta, hogy te vedd le. Lassan lehúztad izmos felsőtestéről a ruhadarabot, majd elkezdted mellbimbóját nyalogatni érzékien, hogy láthasd gyönyörű arcát, mikor felsóhajt a kényeztetésre.

Merev hímvesszője már nagyon ki akart törni börtönéből, így gondolkodás nélkül rámarkoltál és miközben húzogatni kezdted, hevesen csókoltad szép száját. Ezalatt ő sem volt tétlen, kicsatolta a melltartódat és letolta a bugyidat, így teljesen meztelenül álltál előtte.

Majd felkapott és felültetett a pultra. 

- Ah...nem bírok tovább várni ________________....- nyögte érzékien, majd kezedet a boxerje tetejéhez helyezte, jelezvén, hogy itt az idő kiszabadítani ami benne van.

Mikor megláttad, először nagyot nyeltél, majd azon kezdtél el gondolkodni, hogy...beléd fog-e ez egyáltalán férni...

- Nagyon meg vagy lepve... - mosolygott pajkosan, majd ismét megcsókolt és közelebb húzott magához. Amint fenekednél fogva ráhelyezett merev hímtagjára felkiáltottál és olyan durván haraptad meg az ajkaidat, hogy az elkezdett vérezni.

- Lazulj el!!! - dünnyögte, majd elkezdett mozgatni a pulton. Ahogy ritmusosan, nagyokat nyögve mozogtatok, arcotok és testetek verejtékezni kezdett, végül már annyira durvákat és erőseket lökött, hogy felordítottál az élvezettől. Kris-nek még kellett pár intenzív lökés, hogy elérje a csúcsot, és mikor az is beteljesedett, hangosan fújtatva hanyatlott le fejetek a másik vállára.

Kris előbb magához tért, és mikor észbe kapott, hogy ott áll meztelenül, csillogó bőrrel egy szinte idegen nő társaságában, aki szintén pucér, felkapta a ruhát és villámgyorsan felöltözött.

- Köszönöm...________________-ssi! - azzal kinyitotta az ajtót és otthagyott.

Te pedig lefagyva rogytál össze a női mosdóban, meztelenül.

- De idióta vagyok!!! - ütötted a fejedet. - Nem szabadott volna engednem! - hisz gondolhattad volna, hogy ez lesz. Mégis...Kris valahogy annyira rabul ejtett, hogy képtelen voltál kiverni a fejedből több év elteltével is. 

Legbelül, mélyen...már rögtön az első pillanattól kezdve, ahogyan tekintetek találkozott ...beleszerettél....

Deer at Dawn (Lu Han one shot)

Lu Han one shot

- _____________, ma ne legyél láb alatt, jönnek a fiúk és szeretnénk megnézni egy filmet! - rontott be a bátyám a szobámba.

- Jajjj, miért ijesztgetsz? - ugrottam meg ültömben. - De ne mááár! Ma játsszák a kedvenc sorozatomat! - nyafogtam. 

Utáltam, hogy én vagyok a fiatalabb. Mindig azt kellett tennem, amit ő mondott.

- Oppa!!! - könyörögtem, de mivel most a barátairól volt szó, rám sem hederített.

- Én szóltam! - fordított hátat nekem. - Nézd a szobádban! - azzal bevágta maga után az ajtót, én pedig egy kiadós hiszti roham után úgy döntöttem, hogy inkább elviszem sétálni a kutyát.

- Kiki.... - simogattam meg a nagy bundás barátomat. - Oppa olyan kegyetlen tud lenni... - fintorogtam. - Na gyere, menjünk sétálni! - akasztottam rá a kantárt, majd épp indultam volna el, de nem néztem magam elé -mivel Kiki-vel foglalkoztam-, így beleütköztem valakibe és a kutyám kantárját elejtettem. 

- Oh...ne haragudj! - mondta egy kedves hang, majd lehajolt, hogy felvegye a kantárt, de én is akkor nyúltam lefelé, így a fejünk ismét koccant egyet. 

Na most már megnézem ki az, akivel ennyire egy hullámhosszon vagyunk...

Mikor felnéztem, egy magas, szőke hajú, srác állt előttem, lehengerlően édes arccal. Őzike szemei csak úgy csillogtak, fancsali képe pedig nagyon vicces volt, miközben az ütközés helyét masszírozta.

- Bocsánat! - mondta még egyszer, majd meghajolt.

- Én bocsi. Köszönöm. - vettem át tőle a kantárt.

- _______________ húga vagy? - mosolygott rám. Hirtelen azt se tudtam, hogy fiú vagyok-e vagy lány, bár...valami arra emlékeztetett, hogy az utóbbi, hiszen annyira lenyűgözött ez a fiú, hogy tényleg...levegőt venni is alig tudtam.

- Ya!! Lu Han!!! - a bátyám hangos, dörgő hangja mind a kettőnket megijesztett, pedig én már megszokhattam volna. - Gyere már be!

- Oh...____________! - intett a tesómnak mosolyogva.

- _________________, mondtam, hogy ne legyél láb alatt! - szólt rám megint. - Lu Han-nak nincs szüksége még több rajongóra. Van neki épp elég, igaz haver? - fogott vele kezdet a bátyám.

- Pasik... - ráztam a fejem, majd szó nélkül fogtam magam és elsétáltam. 

Mikor Lu Han mindenkit üdvözölt a 'bandából', felém fordult, de már csak hűlt helyemet látta. Először csodálkozó, majd beletörődő arcot vágott és bement a többi sráccal a házunkba.

- Kiki...te is láttad, igaz? - beszéltem a kutyámhoz. - Láttad milyen szép szemei voltak? - ábrándoztam.

Kedvencem csak ugatott, miközben én újra és újra lejátszottam magam előtt az előbbi jelenetet.

- Hm...haza kéne menni, késő van. - rángattam vissza Kiki-t, majd mikor beléptem a házba megcsapott a pattogatott kukorica illata. Hallatszott, hogy föntről a fiúk hangosan beszélgetnek és nevetnek, sosem értettem őket...minek néznek filmet, ha végigbeszélik az egészet?

- Oh...visszajöttél? - állt előttem Lu Han, két karjában két kukoricás tálka, majd a kezeiben két kólát tartott. Ismét vigyorgott. 

Úristen....de gyönyörű!!! - tátottam el a szám.

- Va-valami baj van? - nézett végig magán meglepetten.

- Neeeem! - ráztam a fejem. - De...hogyis! - dadogtam. - Jó szórakozást! - szaladtam fel a lépcsőn, hogy minél előbb eljuthassam a szobámig, anélkül, hogy valami hülyeséget mondanék vagy csinálnék.

Arról viszont megfeledkeztem, hogy nagyon kellett pisilni, már akkor mikor elmentem, ezért kénytelen voltam most sunyin kilopódzni a fürdőbe.

- ________________ssi!!! - kiáltott utánam Lu Han, mikor visszarohantam volna a szobámba. Kénytelen voltam megállni.

- Tessék? - nyeltem egy nagyot.

- Nem kell így meghúznod magad, a saját házadban... - ragadta meg a kezem hirtelen.

Én menekülni akartam az érintése elől, de véletlen megbotlottam és eldőltem a szobám ajtajában. A baj csak az volt, hogy Lu Han-t is húztam magammal.

Úgy értünk földet, hogy rajtam feküdt és nagy bambi-szemeivel, ijedten nézett bele az én szemembe. Arca nagyon közel volt, szánk szinte egymáshoz ért, mégsem bírtunk megmozdulni. Én teljesen lefagytam a közelségétől.

- _________________ssi.... - nyögte Lu Han rekedt hangon.

- Dobd meg őket.... - suttogott valaki.

- Mi az? - hallottam a bátyám hangját, de már nem volt időm lelökni magamról Lu Han-t, mert a következő pillanatban egy focilabda ütődött a fejének, ami épp elég löketett adott annak, hogy szája az enyémre nyomódjon. Először fájdalmat éreztem, amiért fogaink összekoccantak, de utána már csak Lu Han finom ajkait érzékeltem.

Szívem hevesebben kezdett el verni, szemeim majd' kiugrottak a helyükről, s ezzel Lu Han sem volt másképp.

Aztán olyan dolog történt, amit nem gondoltam volna. Lu Han lehunyta a szemeit és kinyitotta résnyire a száját. 

Most már nem véletlenségből csókol!!! - jöttem rá.

Automatikusan lehunytam én is a szemeimet és engedtem, hogy nyelve bejárja szám minden egyes szegletét, miközben puha ajkai az enyémeket falják.

Normális esetben nem engedtem volna ilyet, senkinek sem, de...Ő más volt. Teljesen megbabonázott.
~~~

Attól fogva Lu Han, az én 'Bambi'-m lett és máig is boldog párt alkotunk...~