>Együtt...< (Daehyun&YoungJae B.A.P.) One Shot

 

- Ya! Haver...ne csináld ezt! - lökődte barátját és csapattársát Daehyun-t, YoungJae. - A végén még beindul és akkor annyi neked! - vigyorgott, miközben a maknae felé mutogatott.

- Hyung! Hova mész? - húzogatta Daehyun kabátját Zelo.

- Megviccelem YoungJae-t. Tss! - halkult el, majd lassan odalopódzva ráugrott barátja hátára, aki egy hangosat visított. Daehyun a földre esett és nyögések közepette húzta le magával YoungJae-t is.

- Hyung...te egy idióta vagy. - fújtatott a fiatalabbik.

- Te még nagyobb vagy. - nevetett Daehyun.

- Srácok!!! Fellépés! - kiáltotta a leader, Yong Guk. - Keljetek már fel, mit műveltek?!

- Ne haragudj, hyung! - kérte elnézést YoungJae.

- Huh, végre vége! - mondta a kamerába Daehyun, miután lejöttek a színpadról. Közben YoungJae is odakeveredett valahogy, majd kitúrta az idősebbiket a kamera elől és beszélgetni kezdett. Daehyun ezt nem hagyta annyiban, ezért vissza lépett és lökdösni kezdte.

- Hyung! - szólta le, majd kezeivel csiklandozni kezdte Daehyun-t.

- Ah...ah...ne! - kacagtak mind a ketten.

- Ezek megint nem bírnak magukkal! - mondta a kamerába a leader. - Mint két házaspár...

Késő este a házunkban ültek, a földön és beszélgettek. Igazság szerint forgatták a második TV show-jukat, de Daehyun-t valahogy nagyon nem kötötte le a dolog, ásítozott és járkált fel s alá. Egyedül YoungJae volt az, aki kiszúrta, hogy barátja mindjárt elalszik, ezért próbálta ébresztgetni és beszélni hozzá, de Daehyun feje lehanyatlott, egyenesen YoungJae vállára.

- Fiúk! Busan Won Bin kidőlt! - jelentette be YoungJae.

- Cut! Ennyi volt akkor...menjetek aludni! - mondta a kameraman.

- Hyung! Kelj fel! - segítette fel a félig kómában lévő Daehyun-t. - Gyere, beviszlek az ágyba!

- Mi elmentünk TV-zni. - mondták a többiek, majd el is vándoroltak a ház különböző szegleteibe.

YoungJae sántítva vonszolta barátját a közös szobájukba, majd finoman letette az ágyra és betakarta.

- Szép álmokat, hyung! - mosolygott a fiatalabbik. Annyira szépnek találta Daehyun-t, főleg miközben aludt, békés arca elfeledtette vele a nehézségeket, amik az elmúlt pár hónapban érték őket, számára Daehyun olyasfajta támasz volt, ami megnyugtatta és mellette úgy érezhette magát, mint egy átlagos kamasz fiú.

Igaz, hogy makacs természete van és bonyolult személyiség, de ő szerette azt, aki volt. Igaz, nem ismeri olyan rég óta, mint a többieket de amint meglátta, rögtön tudta, hogy nagyon jóban lesznek. Így is történt, szinte összenőttek már. Abban viszont nem volt biztos Youngjae, hogy Daehyun hogyan érez iránta. Vajon az ő érzelmei is ennyire mélyrehatóak? Vagy csak felületes baráti viszony van közöttük? Ezekre a kérdésekre nem tudta a választ YoungJae, pedig nagyon kíváncsi volt.

Gondolta feláll és ő is lefekszik, de hirtelen a sötétben egy kéz ragadta meg. Daehyun közben felállt az ágyból, hogy megállítsa távozását, holott csak a fürdőbe akart volna elmenni.

- YoungJae! - lehelte halkan DaeHyun. A sötétben nem sokat láttak, YoungJae mégis érezte barátját, tudta hol az arca, a keze, a lába...és az ajka.

Óvatosan megölelte, majd miután elszakadt tőle ajkait rá tapasztotta Daehyun vastag szájára. Rövid, gyors, de gyengéd csók volt, amibe mind a ketten beleremegtek.

- Szeretlek, dongsaeng! - mosolygott Daehyun.

- Én is, Hyung! Mindjárt jövök, csak fogat mosok. - azzal elengedte a kezét és elszaladt a fürdőbe. Pár perc múlva már átöltözve tért vissza a szobába.

- Melléd feküdhetek? - cincogta a sötétben YoungJae.

- Persze. - Daehyun felemelte a takarót, és beengedte barátját az ágyába. Egymással szemben, kézen fogva aludtak el.

"Holnap egy új nap következik, de azt is együtt fogjuk átvészelni..." - ezzel a gondolattal, mosolyogva hunyta le a szemeit YoungJae.

KyungSoo One Shot

- Na de hova viszel, Kyungsoo? - lihegted barátod nyakába. Egy wellness fürdőben nyaraltatok pár napot, mikor este tizenegykor, zárás után besurrantatok a nagy medencébe.

- De...be van már zárva... - nézelődtél, mivel a fények még égtek, de senki nem tartózkodott a nagy, beépített aqua-parkban.

- Mienk az egész... - mosolygott rád izgatottan, miközben maga után húzott a vízbe.

- Nem lesz ebből baj? - vonakodva, de beléptél a vízbe, majd elmerültél benne.

- Csak nem... - vigyorgott Kyungsoo, majd elkezdett mellúszásban a csúszdák felé iramodni. Te követted őt, hiszen bármit is talált ki, vele akartál lenni.

Hosszú órákon keresztül elvoltatok a medencéknél, sokat csúsztatok és fogócskáztatok a víz alatt. Végül elfáradtál és abba hagytad a csúszdázást, így KyungSoo egyedül maradt a magasban, te addig elúszkáltál egy barlang-félébe, ahol senki sem láthatott. Kényelmesen elfeküdtél és lebegtél a vízen, mikor valaki megharapta a lábujjad.

- Ya! - ijedtél meg, de mikor észre vetted, hogy KyungSoo az, elmosolyodtál. - Megijesztettél.

- Az volt a cél... - közeledett feléd pajkosan, majd mikor két lábad közé ért, felállt és megcsókolt. De olyan hévvel, hogy férfiassága szinte azonnal merev lett, te pedig már nem csak a vizet érezted a lábaid között, mint nedvességet. Szorosan húzott magához, mire te két lábadat körbe fontad derekánál, így ágyékotok egymáshoz ért, mire barátod hangosan belenyögött a szádba.

- Ahhhhh.... - faltátok egymás ajkait szenvedélyesen.

Kyungsoo fenekedet markolta, miközben nyakadra tapadt és szívni kezdte vizes bőrödet. Te beletúrtál nedves hajába és a jól eső érzésre meg-meg húztad fürtjeit, ami csak még jobban felizgatta.

Lenyúltál fürdőnadrágjához és óvatosan belecsúsztattad kezdet, majd megragadtad legnemesebbik szervét, mire nevedet kezdte el nyögni.

- ___________! Ne csináld ezt, ha nem akarod, hogy teljesen bevaduljak.... - döntötte hátra a fejét. Tovább izgattad ott lenn, de nem hagyhattad, hogy elélvezzen, hisz elég nehezen takaríthattátok volna ki nedvét, a vízből. Ezért, mikor érezted, hogy megfeszül ...elengedted.

- Igaz baby....majd benned... - azzal félre tolta fürdőruha alsódat és két ujjával először csiklód körül kezdett el körözni, majd végül beléd hatolt és ollózó mozgással izgatni kezdett. Neked sem kellett sok, pár perc múlva nevét nyögve elmentél...

- Most én jövök... - mosolygott, majd nyelvével körbenyalta ajkadat, végül még közelebb húzódott és ujjai helyére férfiasságát helyezte. Először nem hatolt beléd, csak akkor mikor már érezte rajtad, hogy a vágy teljesen elvette az eszedet. Végül lassan beléd csúsztatta és kicsiket lökve préselt oda a medence falához. Nem volt valami kényelmes pozició, viszont a víz megkönnyítette a mozgást, így elég mélyre képes volt beléd hatolni, ami szinte öt perc alatt a csúcsra vitt.

- Kyungsoo!!!!! - kiáltottad, miközben a gyönyör hullámain lovagoltál. Tested teljesen fel volt hevülve, a víz sem csillapított rajta, izzadni kezdtél...

Nem sokkal utánad, Kyungsoo is elélvezett, miközben feje válladon pihent és lihegve kapkodta a levegőt. Olyan csodálatos volt hallani hangját, miközben elélvez...

- Ki van itt? - hallatszott egy idegen hang.

Kyungsoo gyorsan kihúzódott belőled, majd fürdőruhádat helyére tette és megfogta a kezed.

- Ha azt mondom rajta, akkor futás! - suttogta, miközben kisegített a vízből. - Rajta!!!! - kiáltotta el magát, majd rögtön futni is kezdtetek.

Nevetve rohantatok el az őr előtt, miközben majdnem belöktétek a vízbe. Mikor kiértetek a szabadba és a kikölcsönzött nyaraló felé vettétek az irányt, többször megálltatok csókolózni és jókat nevettetek az előbb történteken.

- ____________! - állított meg a fiú.

- Hm? - forogtál össze-vissza, hiszen nagyon jól érezted magad. Kyungsoo eközben arcodat fürkészte, ő komoly volt.

- Szeretlek. - mondta ki, majd lélegzetet visszafojtva várta reakciódat. Először meglepődtél, hogy csak így kimondta, de a melegség ami átjárta a testedet erre a szóra...egyszerűen nem tudtad leplezni érzéseidet.

- Én is nagyon szeretlek! Nagyon nagyon! - ugrottál a nyakába és csókolgatni kezdeted arcát, mindenhol.

- Akkor jó. - nevetett, majd átölelt és egymást falva érkeztetek meg a nyaralóhoz, ahol minden bizonnyal ismét össze fogtok gabalyodni...

Emlékek, amiket sosem feledek ~~~

Ezt a ficit elvileg egy versenyre írtam, ahol ez a cím volt megadva, de végül feladtam időhiány miatt, így csak ilyen rövidke lett.:D Remélem azért időtöltésnek megfelel....:))


Emlékek, amiket sosem feledek ~~~

Még mindig érzem arcomon, lágy, finom leheletét, ahogyan a fülembe suttogja, hogy mennyit is jelentek neki. A ______-korban nem volt megengedett, hogy két szolgáló a palotán belül egymáséi legyenek, de mi Baekhyunnal mégis megtettük. Hosszú éveken keresztül figyeltük egymást, bár próbáltuk leküzdeni az egymás iránt érzett vonzalmat, sikertelenül. Mikor meghallotta, hogy majdnem megöltek, a koronahercegnővel együtt, azonnal hozzám szaladt és bevallotta érzelmeit. Először vonakodtam belemenni a kapcsolatba, de csillogó szemei teljesen elvarázsoltak, nem bírtam neki ellenállni.

Rengetegszer lovagoltunk ki a palotából, a közeli kis falukba, majd onnan egy elhagyatott kis rétre ültünk le piknikezni. Nevetgéltünk és beszélgettünk, majd egyre jobban beleszerettünk egymásba.

- Mi lesz, ha rájönnek? - nézegettem szerelmem hosszú, finom ujjait, amik egyáltalán nem illettek egy szolgáló kezeihez.

- Menekülünk. - mosolygott a hajamba.

- Komolyan kérdeztem. - néztem rá. Olyan gyönyörű volt, szép arcvonásai teljesen elvették az eszem, egyszerűen csak meg akartam csókolni szépen ívelt száját. Mikor észre vette, hogy szemem egy kicsivel tovább időzik ajkainál, lassan, kimérten felém hajolt és szájával simogatni kezdte az enyémet. Hosszú perceken keresztül játszadozott nyelvünk egymással, Baekhyun szinte már rajtam feküdt, de a sok ruha, a tradicionális hanbok miatt nem érezhettük egymás érintését.

- Szeretlek... - nyögte a számba.

- Én is...  - öleltem magamhoz szorosan. Sötétedésig egymást karolva feküdtünk, közben lágy szellő fújdosott keresztül a réten, majd meghallottuk a lovak patáinak kopogását a faluban.

- Arra mentek...! - hallatszott valaki szájából.

- Értünk jöttek! - pattant fel Baekhyun, majd maga után húzva az erdő felé kezdett cibálni.

- Nem beszéljük meg inkább velük? - lihegtem mögötte.

- Valószínűleg már tudják, mit tettünk. Nem kegyelmeznek. Valamelyikkőnket meg fogják ölni, ha elkapnak. - az erdő közepén megtorpant, majd két tenyere közé fogta arcomat és a szemembe mondta. - Nem akarlak elveszíteni. Nem akarok elválni tőled, semmilyen módon. Annyi mindent éltünk már át együtt, szinte együtt nőttünk fel a palotában, mindennél jobban szeretlek, és nem fogom hagyni, hogy ilyen dolog miatt szétválasszanak minket. - durva csókot nyomott a számra, majd tovább akart futni, de a lovasok már megérkeztek. Gyűrű szerűen fogtak közre minket, nem tudtunk volna menekülni. Megszorítottam Baekhyun kezét, majd könnyezni kezdtem.

- Nem akarlak elhagyni... - bújtam oda hozzá.

- Sss... - nyugtatgatott.

- Byun Baekhyun és _____ ______! Maguk megszegték a palota szabályainak igen fontos előírását. Azt hiszem nem kell kikiáltanom a bűnüket. Valamelyiküknek meg kell halnia! Most! - emelte a magasba a lándzsáját.

- Baekhyun... - sírtam. - Menj vissza! Rád nagyobb szükség van a palotában.

- Miket beszélsz? - lökött félre. - Számítottam erre, mikor szerelmet vallottam és akkor is, mielőtt szeretkeztünk. Tudtam, mit vállalok. Most elviselem a büntetést. Menj haza! - azzal elém állt, hogy feláldozza magát a katonáknak.

Nem halhat meg előttem! - mondtam magamban. Amint a vezér lándzsája Baekhyun felé kezdett el röpülni, gondolkodás nélkül fellöktem, így a fegyver az én szívembe fúródott. Először meg sem éreztem a fájdalmat, csak miután lábaim összerogytak alattam és Baekhyun karjaiba estem.

- Neeeeeeeeeeeeeeeeeem! - kiáltotta Baekhyun. Könnyei záporoztak, össze-vissza csókolgatott, de én már alig éreztem érintését. - Miért tetted? Miért???

- Mert szeretlek... - mosolyogtam fájdalmasan. - Minden amit együtt átéltünk...magammal viszem. Mindenre emlékezni fogok, te viszont... - nyeltem egyet nehézkesen. - Te felejts el mindent. Élj tovább, boldogan! Kérlek... - azzal kezeim elernyedtek, szemem lecsukódott és örök, mély álomba merültem...