A próbateremben voltál, ahogy minden csütörtökön,
most is tátott szájjal figyelted, ahogy az a valaki teljes odaadással mozog a
zene ritmusára. Tulajdonképen miatta voltál ott, minden áldott héten. Nem győzted falni létének gyönyörű
látványát, ahogyan kígyó módjára vonaglott a tükör előtt, szinte teljesen
megfeledkezve a mögötte álló gyakornokokról, akik azért járnak erre az órára,
hogy elsajátítsák a tánc rejtelmeit. Mikor végre leállt a zene, Ő csillogó
homlokkal, a sok mozgástól kimerülve fordult a többiek és egyben feléd.
- Ezt fogjuk megtanulni a következő két hónapban, remélem felkészültetek. -
mosolygott elbűvölően.
- De ez nehéz! - vinnyogott valaki a sarokból.
- Igen, az, de ha sikerül egyszerre mozognotok, nagyon jól fog kinézni, ígérem.
Most vége az órának! - hajolt meg előttetek, mire kissé fáziskésésben, de te is
leutánoztad a mozdulatot.
Úgy gondoltad itt a megfelelő pillanat, hogy felhívd magadra a figyelmét. Bár
sokszor mosolygott rád a próbák alatt, néha már szinte feltűnő volt, hogy a
javítások során hosszan elidőzött nálad, mikor a barátnőd szerint nem volt
olyan sok hiba a mozdulatsorodban.
Nem voltál biztos a szándékaiban, mert sose hívott még el sehova, mégis olyan
jeleket küldözgetett feléd, hogy elkezdted megkedvelni. Már rég abbahagytad
volna az egészet, ha Ő nem lett volna ott.
- Lay sunbae-nim! - szólítottad halkan, mikor már megbizonyosodtál arról, hogy
mindenki elhagyta a termet.
- Oh, ________-ah! - nézett rád meglepetten, még a pakolászást is abbahagyta.
Csillogó szemei viszont megakadályoztak a gondolkodásban, hirtelen el is
felejtetted, hogy mit akartál mondani,
ezért olyan dolgot tettél kínodban, amit sosem gondoltál volna, hogy meg mered
tenni.
Lábujjhegyre álltál és...arcon pusziltad.
Olyan gyorsan történt, hogy mielőtt felfoghattátok volna a dolgokat, te már
ijedten a szádra csaptál és esze-veszetten rohantál ki az épületből. Nem vártad
meg, hogy mi lesz Lay-nek a reakciója, annyit láttál csak, hogy megszólalni se
bírt az őt ért sokktól.
Nem hagytad el rögtön az épület területét, bebújtál egy bokorba és onnan
figyelted, mikor és milyen arckifejezéssel távozik Lay.
- Hova tettem a kulcsomat? - kérdezte buta tekintettel maga elé meredve. Akár
egy elveszett bárány, még mindig sokk alatt volt, annyira, hogy a keresett
tárgyat ki is ejtette a kezéből, de így legalább végre rájött, hogy a kulcsot a
kezében szorongatta.
- Ahh, megvan! - örült meg a tárgynak, mint egy kisgyerek.
- Annyira aranyos. - gondoltad magadban.
A telefonja elkezdett csörögni, mire ő nagy nehezen előbányázta a táskájából.
- Baek? Baek! - kezdte izgatottan. - Nem fogod elhinni, hogy mi történt velem
az imént... – kezdett bele a sztorijába teljes beleéléssel.
Az a mosoly, ami akkor szétterült az arcán, és látszani engedték az aranyos kis
gödröcskéit elég volt ahhoz, hogy bebizonyosodjon számodra... tetszel neki,
csak meg kell adni neki a megfelelő löketet.
Másnap, félve léptél be a próbaterembe. Sőt…először
el sem akartál menni, de végül a barátnőd meggyőzött, hogy ha most elmenekülsz,
nem lesz semmi a dologból.
Lopva Lay-re pillantottál, aki éppen a magnóba tette a cd-t, de valahogy
megérezte pillantásodat és rád nézett. Arcod azon nyomban paradicsom-vörössé
vált, majd elkaptad a tekinteted és lehajoltál bekötni a cipődet. Igyekeztél
úgy tenni egész próba alatt, mintha tegnap semmi se történt volna köztetek.
- Az előadásban, lesz egy páros rész is, akiknek a résztvevőit én fogom majd
kiválasztani. – mondta Lay. – Most pedig tartsunk egy kis meghallgatást.
Mindenki meglepetten nézett a tánctanárra, csak a te tekinteted volt ijedt.
Nem mertél kiállni mindenki elé, főleg Lay elé nem.
- Freestyle. – suttogta Lay, majd intett az első embernek, hogy lépjen előre és
táncoljon el vele egy páros, freestyle táncot.
A következő kör viszont a tied volt. Lay nem intett, hanem a neveden szólított,
majd kezét nyújtotta feléd. Először vonakodtál hozzáérni, féltél, hogy beégsz
az egész csoport előtt, hiszen érezted belül, hogy ég az arcod, és hirtelen
nagyon meleged lett. Tenyered és egész tested izzadni kezdett, pedig még el sem
kezdted a táncot.
Viszont mikor elkezdődött a zene, igyekeztél elfelejteni mindent, csak a
ritmusra koncentrálni. Ez sikeresen elfeledtette a kínos pillanataidat Lay-el
és tudtad, hogy egy dolog van amivel biztosan le lehet venni a lábáról.
Az pedig a beleélés, a táncot illetően. Ezért igyekeztél úgy táncolni, mintha
senki nem lenne rajtatok kívül a teremben. Különös módon Lay előre látta az
mozdulataidat, így gondolkodás nélkül tudott azonosulni és együtt mozogni veled.
Mikor már épp vége lett volna a zenének és a koreográfiádnak, Lay hirtelen
magához húzott és kezei beletúrtak nedves hajadba. Olyan közel húzta fejedet az
ő arcához, hogy szátok szinte súrolta egymást. Ez volt az előadás végpóza. –
gondolta Lay, viszont te annyira meg voltál lepve, hogy nagy szemekkel bámultál
rá és egymáshoz simuló testetekre. Ismét zavarba jöttél, ugyanakkor a gyomrod
összeugrott az izgalomtól. Boldog voltál, hogy ilyen közel húzott magához,
ennyi ember előtt.
A teremben csend honolt, mindenki elképedve bámult rátok. Lay óvatosan
elengedett, majd idegesen megköszörülte a torkát.
- A mai próbának vége, hazamehettek. –
hajolt meg, majd szemeit ide-oda kapkodva, zavartan ellépett tőled.
~~~
- Oh, megijesztettél! – nézett rád halálra vált képpel és szívéhez kapó kézzel
Lay, mikor kilépett az épületből és te hirtelen ott teremtél előtte.
- Sunbae-nim! – kezdted pajkos hangnemben. – Nem szeretnél mondani nekem
valamit? – próbálkoztál, hátha elmagyarázza mi történt az imént a próbán.
Lay olyan zavarba jött, mint még soha. Idegesen elkezdte rágni szája szélét,
majd megvakargatta a tarkóját.
- Én…nos…igazából… - kezdett el dadogni. – Ya! – ocsúdott fel. - Ha már itt tartunk, mi
volt az tegnap? – halkult el a mondat végén. Olyan aranyos volt, mint egy
ártatlan kis paci.
Te viszont nem szóltál egy szót sem, csak szélesen rámosolyogtál és magadhoz
húztad. Abban az ölelésben minden érzelmed benne volt, minden eltitkolt
pillanat, amikor rá gondoltál, minden kis titok amit szerettél volna
megosztani vele.
Különös módon Lay azon nyomban megértette, majd viszonozta az ölelést és
elkuncogta magát.
- Most már értem. – suttogta a nyakadba. – Mindent értek.
- Már én is. – nevettél, majd még szorosabban elkezdted ölelni.
